Menni vagy nem menni?? (egy Szolnoki diák írása)
Írta: Markosz
Dátum: 2012.05.07 11:19:42

---

Forrás: http://www.jaszalsoszentgyorgy.com

---

Teljes hír

---

A szülõföld, ahol annyi nagyszerû ember élt, alkotott és álmodott, nem lehet csupán egy szó vagy egy megunt gondolat, sokkal több annál. Mindenki tudja — legalábbis sejtjük valamennyien —, hogy akárki akármit mond, nálunk élnek a világ legszebb lányai. A magyar pálinka és a magyar bor — nem mintha túlzottan kóstolgattam volna — pedig mindenütt közkedvelt ital. Persze megemlíthetném a paprikát, a hagymát, a barackot, az almát…, de a termõföldeket is. És híres szülötteinket, zeneszerzõket, írókat, építészeket, pedagógusokat és sorolhatnám.
Magyarnak lenni sajátos életérzés, ami mindenkinek egy kicsit mást jelent. A születésemmel lehetõséget is kaptam, hogy magyarul tanuljak, amivel többé-kevésbé sikerült is élnem :). A legjobban talán azzal lehet érzékeltetni nyelvünk nagyszerûségét és gazdagságát, hogy kismillióképpen lehet dicsérni, magasztalni vagy jellemezni, legyen szó akár Pistikérõl, anyám tyúkjáról, vagy egy rosszul sikerült dolgozatról. Noha nálunk is akadnak furcsa és kibírhatatlan alakok, akik olykor-olykor alaposan megkeserítik az ember életét, vannak akadályok és nehézségek, de valószínû, hogy ezekbõl külföldön is van éppen annyi, mint itt. Mindig lesz, akinek nem tetszik valami, lesz, aki kritizál, és lesz, akinek a sok is kevés, még többet akar.

Külföldre menni tapasztalatot gyûjteni, világot látni, tanulni viszont mindenképpen jó lenne. Visszajönnék-e külföldrõl? Azt üzeni Vörösmarty a Szózatban: „Itt élned, halnod kell”. Lehet benne igazság. Dolgozni éjjel-nappal, beérve csupán annyival, mert az a kötelességed? Nem ez az a sors, ami után áhítoznak az emberek, de munka nélkül nincs eredmény. Egy idegen országban vagy befogadnak vagy sem, vagy megtalálja az ember a számításait, vagy sem. Más kultúra, másik világ.
Bizonyára sokak fejében megfordult, hogy el kellene menni. De akkor ki marad itt? A tömeges kivándorlásnak beláthatatlan következményei lennének. A magas fizetést, a megbecsültséget, a lehetõséget és a korlátok nélküli életet hamar meg lehetne szokni, de külföldön sem minden habos torta, fõleg az idegennek nem. Most nehéz nálunk az élet, de volt már rosszabb is. Jöttek a tatárok, végigsöpört a pestis, a járványok, a törökök, a németek, az oroszok, Trianonnal szétdarabolták az országot, forradalmak buktak el… Ezek csak kiragadott képek a magyar történelem viharos korszakaiból. Volt már rosszabb is, és most is van remény.


Ránk, fiatalokra (is) szükség van

Ha mindig arra nézünk, mi nincs (elvégre a szomszéd kertje mindig zöldebb), és nem arra, mi van és mi lehet, csak álmodozunk és morgunk, akkor nem tudunk eredményesen haladni. Magyarországnak szüksége van a nemzeti öntudatra, az összetartozás érzésére, a közös célokra és a hitre. Ránk, mai tizenévesekre is. Nagyon. A holnap rajtunk múlik, és ahogy a mondás is tartja: mindenütt jó, de legjobb otthon.
Szabó Nándor Zsolt, 10.D, Varga Katalin Gimnázium

forrás : szoljon.hu
http://www.jaszalsoszentgyorgy.com