Honlapunkon sütiket (cookie) használunk a felhasználói élmény fokozása érdekében. Amennyiben szeretnél vele megismerkedni, ITT bővebb információt találsz róla.
Szombaton, amikor megjelent Iszony címû írásom ezeken a hasábokon, nem gondoltam volna, hogy 24 óra múlva az iszony fokozódik. De sajnos így lett. Vasárnap reggel hívtak barátok Veszprémbõl, hallottam-e mi történt. Erdélyben vagyok, nem hallottam semmit. Hát elmesélték.
Elmesélték, hogy szombat éjjel meggyilkolták a veszprémi kézilabda csapat nagyszerû beállósát, a hatalmas méretû, kedves, mosolygós román mackót, Marian Cosmát. A segítségére sietõ Zarko Sesun-t, a szerb nemzetiségû fiút úgy fejbe rúgták, hogy koponyaalapi törést szenvedett, míg Ivan Pesic-et, a horvát származású kapust vesén szúrták. Egy román, egy szerb és egy horvát fiú ünnepelt szombat este a veszprémi bárban. Csapattársuk, Iváncsik Gergõ kisfiának születését. Egy román, egy szerb és egy horvát fiú ünnepelte egy magyar kisgyerek világra jöttét. Akik jó szívvel és naivan megálmodták az Európai Uniót, akik jószívûen és naivan hittek és hisznek a békés egymás mellett élésben, biztos mindig ilyesmirõl álmodtak. Ünnepeltek a fiúk, ünnepelt a csapat. Egy román, egy szerb, egy horvát és a magyarok. És akkor rájuk rontott 15-20 cigány, és gyilkolni kezdett.
Álljon itt mindjárt betûhíven egy részlet a Népszabadság online vasárnapi tudósításából: "A rendõrség kérésére a jelen lévõ játékosok nem nyilatkozhatnak arról, hogy mi történt az éjszaka második felében, az egyetlen nevét is vállaló forrás az ügyben egyelõre Hunyadfalvy Ákos, az MKB Veszprém kézilabda klub elnöke. Hunyadfalvy tájékoztatása szerint hajnalban egy húsz-harminc fõbõl álló társaság jelent meg a bárban, akik nehezményezték, hogy nem mehetnek be, mivel a rendezvény zártkörû. Az idegenek szóváltásba keveredtek több játékossal is, de külön kipécézték maguknak Cozmát, a csapat 211 centiméter magas beállósát, illetve annak barátnõjét. Az összetûzés azzal folytatódott, hogy az ismeretlenek kirángattak magukkal az utcára Cosmát. A csapattársai közül Sesum és Pesics azonnal utánuk mentek, hogy segítsenek neki. Az események annyira gyorsan történtek, hogy mire a csapattagok többsége odabent felfogta volna a helyzetet, odakint már meg is történt a tragédia. A támadók az utcára érve azonnal késsel többször is megszúrták a román kézilabdázót, az egyik döfés Cosma szívét érte, aki azonnal meghalt. A segítségére sietõ Pesicset vesén szúrták, Sesumot leütötték és fejbe rúgták, majd az elkövetõk elmenekültek a helyszínrõl. A sérült sportolókat a veszprémi kórházba szállították"
Aki a Népszabadság online idézett tudósításának elolvasása után cigányokra tippel, jól teszi. S most nézzünk meg egy beírást a veszprémi online számtalan beírásából is, ezt is betûhíven közlöm, a hibákkal együtt:
"Na figyeljetek elmondom mi volt. Most derült ki hogy unokatesóm férje is ott volt,(nagyon jóba vannak iváncsikékkal) Na szoval. ivancsik gergõ, sesum, pesic cozma és unokatesóm férje elmentek egy helyi discoba ami egyébként egy jóhirû egyáltalán nem putri, megünnepelni gergõ kisfiát..Este 11 körül beállitott 15 cigány és belekötött cozmaba hogy ha olyan kemény menjen ki az utcára verekedni..cozma nem kart de kirángatták. Akkor elõkerültek a KARDOK meg a kések és cozmat agyon szurkálták, sesum pedig kiakart menni neki segiteni, de agyonrugdosták szószerint.Pesic is kiment, õt is összeszurkálták. Balázs(unokatesóm férje) és gergõ bent maradtak a szorakozohelyen. És hivták a mentõket. A 15 cigány 3 autoval eliszkolt. '0 perc mulva kiért 3 mentõ és nem vitték korházba mint azt itt irják HANEM ott probáltá ujraéleszten cozmát ám ez nem sikerült. Pesic és sesum az intenziven van, balázs barátomat lelki trauma érte, gergõ pedig elsem hiszi a történteket. Remélem nincs több kérdés. mindenki vonja le ebbõl amit szeretett volna..."
Ehhez sincs mit hozzáfûzni.
S nézzük meg azt is, mit írt a romániai média az esetrõl mindjárt vasárnap délelõtt: "Öt-hat roma származású személy volt a támadó abban az incidensben, melynek során vasárnap hajnalban szíven szúrták Marian Cozma román kézilabda-játékost - mondta az Agerpres hírügynökségnek Valentin Ghionea, a Pick Szeged kézilabdacsapat ugyancsak román játékosa. Elmondta: Marian Cozmának esélye sem volt a túlélésre, miután szíven szúrták, hiába érkezett azonnal a helyszínre a mentõ, és próbálta két órán keresztül újraéleszteni.
Ghionea szerint a rendõrségnek rövid idõn belül sikerül majd azonosítania az elkövetõket, mivel az éjszakai szórakozóhely közelében felvevõkamera van felszerelve. A játékos kijelentette: a támadók öten-hatan voltak, mégpedig roma származásúak. Cristian Gatu, a román kézilabda-szövetség elnöke a Realitatea hírtelevízió által idézett NewsIn hírügynökségnek elmondta: Marian Cozma néhány barátjával egyik csapattársa gyermekének megszületését ünnepelte az említett szórakozóhelyen. Az incidens szemtanúi állítólag elmondták: egy másik asztalnál roma származásúak egy csoportja ült, azokkal keveredtek összeütközésbe."
Vasárnap délutánra a román média már sokkal pontosabban számol a tragédiáról. Elmondják, hogy egy 25-30 fõs cigány banda végzett Cosmával, mert az a cigányok által kiszemelt barátnõje védelmére kelt.
(Érdemes megjegyeznünk, hogy amikor 2006. augusztus 20-án megtörtént a budapesti, négy halálos áldozatot követelõ tragédia a vihar miatt, a magyarországi médiában elõbb ismeretlen áldozatokról, utóbb "két ismeretlen román állampolgárról" beszéltek. Eközben a román közszolgálati televízió a késõ esti híradójában már megszólaltatta a két erdélyi magyar áldozat családját)
Amúgy mindezeken túl a Kossuth Rádió déli krónikájában az hangzott el vasárnap, hogy a "másik társaság" fizetés nélkül akart távozni a bárból, s amikor a pincérnõ rájuk szólt, úgy megütötték, hogy eltört az állkapcsa. Cosmáék ekkor keltek a nõ védelmére, s ekkor gyilkolták meg a román fiút, és sebesítették meg két társát. A veszprémi tudósító azt is elmondta, hogy évek óta ismerik ezt a bandát Veszprémben, amely hosszú ideje terrorizálja a várost.
Ami a romániai médiában magától értetõdõ természetességû hír, az idehaza suttogás tárgya. Az égvilágon mindenki tudja, hogy cigányok voltak ezek a gyilkos állatok - megint cigányok-, de nálunk leginkább hírzárlat van. Barátaim felháborodástól és fájdalomtól fuldokolva mondják a telefonba, hogy amikor elmentek a tett helyszínére, ahol hatalmas tömeg gyûlt össze, a kivezényelt rendõrök közül többen a foguk között szûrve, éppoly felháborodottan és fájdalomtól letaglózottan sziszegték: "Igen, cigányok voltak... De nem mondhatunk semmit..."
Veszprém polgármestere pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy az elkövetõk elsõsorban magyar állampolgárok, még akkor is, ha kiderül, melyik kisebbséghez tartoznak.
Nem. Az elkövetõk nem magyar állampolgárok. Ahhoz, hogy valaki magyar vagy akármilyen állampolgár legyen, ahhoz embernek kell lenni. Ezek pedig nem emberek. Hanem állatok. És a vesztünkre törnek.
Amúgy minden tisztességes, velünk élõ, velünk együtt szenvedõ vagy éppen boldoguló cigány honfitársunk ember és állampolgár. De sajnos a cigány etnikum rengeteg tagja felmondta az együttélést, és felmondta az emberséget. Sajnos õk állatok, veszedelmes vadállatok, és ekként kell viszonyulni hozzájuk. (Miképpen vadállatok a móri mészárosok is, persze. Csak az õ tettükre soha nem próbált meg semmilyen felmentést keresni a liberális értelmiség, és nem foglalkoztak családi hátterükkel meg a nehéz sorsukkal...)
Évek óta mondogatjuk, hogy az SZDSZ "jogvédõinek" irracionális és beteg magatartása nem vezet sehová. Hogy az MSZP meghunyászkodó, mindig a bûn pártját fogó gyáva sunyisága botrány és tragédia. Hogy a rendõrség megfélemlítése az ilyen és ehhez hasonló ügyekben anarchiához fog vezetni. Hát tessék: egy román fiú halott, egy szerb és egy horvát fiú élete romokban, és 15-20 vagy akárhány állat meg szabadlábon. És a nép suttog, és befelé nyeli kínját, és sorolja napi tapasztalatait más állatok viselt dolgairól. A vidék Magyarországán megszûnt a közbiztonság, falvainkban öregeket lopnak és gyilkolnak meg naponta, gyermekeinket erõszakolják meg és gyilkolják meg, tanárainkat pedig meglincselik a gyerekeik szeme láttára. Naponta vernek és aláznak meg tanárokat és tanárnõket az iskoláinkban - mind-mind-mind cigányok! A rendõrök meg foguk közt szûrik a szót, félve és dadogva és rettegve és ökölbe szorult kézzel: tudjuk, kik voltak... Cigányok voltak...
Olvasom a híradást, mi is történt azon a szombaton, fényes nappal, Hevesben. Ez történt: "Rendõrökre támadt egy húsz-harminc fõs csoport szombaton Heves városban - tájékoztatta a rendõrség az MTI-t. A rendõrjárõr azért ment a helyszínre, mert telefonon bejelentés érkezett a helyi kapitányságra, miszerint a Dankó Pista utcában tömegverekedés zajlik. A tömeg akkor állta körbe az autót, amikor az a helyszínre érkezett; az emberek egy néhány nappal korábbi intézkedés miatt vonták kérdõre az autóban ülõ rendõröket, amikor a járõrök egy körözött személyt kerestek. A támadók botokkal és kerti szerszámokkal felszerelve körbevették a rendõrautót, életveszélyesen megfenyegették a bent ülõ rendõröket, öklükkel verték az autót, illetve lapáttal hadonásztak a jármû körül - közölte a Heves Megyei Rendõr-fõkapitányság sajtószóvivõje. A rendõrök segítséget kértek, majd kiérkezõ kollégáik közremûködésével elfogták a támadásban közvetlenül résztvevõket."
S akkor most megkérdezem: ez hogyan történhet meg? Az Egyesült Államokban, ha a rendõr megállítja az autómat, addig nem szállhatok ki, míg õ erre engedélyt nem ad. A kezemet jól látható módon a kormányon kell tartanom, és ha csak egyetlen félreérthetõ mozdulatot teszek, rám fogja a pisztolyát. Ha pedig megtámadom, gondolkodás nélkül agyonlõ. Ha egy vízi pisztollyal támadom meg, akkor is. Mi az, hogy egy húsz-harminc fõs csoport ásókkal meg kapákkal fenyegeti a rendõröket, ráadásul azért, mert azok elõ akarták állítani egy körözés alatt álló hordatagjukat? Miképpen eshet meg ilyen 2009-ben Európa kellõs közepén? Mi az, hogy a rendõrök nem lövik azonnal agyon az összeset? Hát hol élünk mi, a szentségit neki!!!
Itt élünk.
Itt élünk, ahol ha egy közismert cigány bûnözõ család házára molotov koktélt dobnak, akkor a rendõrség tíz perc múlva milliókat ajánl fel annak, aki a tettesek nyomára vezeti õket. De ha egy magyar kislányt megerõszakolnak és meggyilkolnak brutálisan, akkor nem ajánlanak fel egy büdös vasat sem. Azt hazudják, azért nem, mert rengeteg nyom maradt az elkövetõk után, és mindjárt elkapják õket. S eltelt azóta három hónap… És nincsen tettes.
Itt élünk, ahol a lincselõ állatokat három év alatt sem sikerül elítélni, sõt, az egyiket már haza is engedték, mert letelt az elõzetesben tölthetõ ideje. Ott élünk mi, ahol egy lincselõ állat most otthon van, zabálja a jó simbáló pörit, és nagyokat röhög a **** "magyar parasztokon" a gádzsókon. És ha így megy tovább, akkor szép lassan haza megy az összes állat. És majd elterjed közöttük, hogy magyart lincselni remek szórakozás, és nincsen mitõl tartani, az elõzetesben jó meleg van, meg napi háromszori meleg étel, aztán úgyis mindenki mehet haza, Isten hírével.
Itt élünk mi, ahol halálra szurkálnak egy román mackót, aki életében nem ártott a légynek sem. Aki kiváló sportoló volt. Aki nem csinált semmit. És életveszélyesen megsebesítenek egy szerb és egy horvát fiút, akik szintén nem csináltak semmit, és ugyanolyan kiváló sportemberek voltak. Ha életben maradnak, pályafutásuknak akkor is vége. Mindezt Veszprém belvárosában. Egy elegáns szórakozóhelyen. Aztán nézzük a földet, és azt mondják a rádióban, hogy ismeri a várost ezt a bandát, mert évek óta terrorizálják a környéket. Igen? És akkor miért vannak szabadlábon, kérdezem én. Sõt, van egy sokkal jobb és relevánsabb kérdésem is: miért vannak még életben? És miért szûri foga között a rendõr a szót, hogy tudjuk kik voltak, tudjuk, hogy cigányok voltak, csak nem mondhatunk semmit?
Miért olyan nagyon bátor és nagyon határozott a magyar rendõrség, ha hatvan meg hetven éves öregasszonyokat kell összeverni egy békés tüntetésen, meg fiatalemberek szemét kell kilõni azonosítószám nélkül, és miért tojja össze magát minden rendõr, ha ki kell menjen a cigánysorra, gyilkos meg rabló állatok közé?
Hát most tényleg elég volt!
Most betelt a pohár! Most a velünk élõ tisztességes cigányokon a sor legelébb. Most fogják magukat, az összes cigány értelmiségi, meg cigány szervezet, meg cigány önkormányzat, meg az összes nyomorgó de becsületes cigány, és azonnal adjon ki egy nyilatkozatot, melyben kijelentik: semmi közük a velük azonos etnikumból származó gyilkos és rabló és lincselõ és tanárverõ állatokhoz. Semmi közük azokhoz, akik felrúgták az együttélés és emberség minden parancsát. Jelentsék ki, hogy nincsen megélhetési bûnözés, de igenis van egyre brutálisabb cigánybûnözés, és õk ezt nem hajlandók eltûrni.
Jelentsék ki, hogy velünk együtt követelik a zéró tolerancia azonnali bevezetését. Minden faluban, az összes cigánysoron a becsületes cigányok haladéktalanul menjenek be a legközelebbi rendõrõrsre, és adják rendõrkézre a velük élõ bûnözõket. Tegyenek feljelentést, vagy vigyék is be mindjárt a közéjük furakodott, közöttük bujkáló és õket veszélyeztetõ állatokat.
Az SZDSZ azonnal kérjen bocsánatot a magyar társadalomtól, hogy szemforgató, hazug és farizeus politikájával jelentõs mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a dolgok idáig fajuljanak. Tegye ezt azonnal az MSZP is. Draskovits mondjon le. Remek értelmiségieink írjanak nyílt levelet, amelyben megkövetnek bennünket, amiért a Zámolyon gyilkoló cigányok pártját fogták és segítettek nekik abban, hogy egészen Franciaországig meneküljenek, megúszva így a jogos büntetést. Térden állva kérjenek bocsánatot, amiért rasszista hírébe keverték a magyar nemzetet aljasságukkal és ostobaságukkal. S tették ráadásul mindezt egészen pitiáner politikai okokból.
Ezzel párhuzamosan a rendõrök kapjanak tûzparancsot, ha bármilyen támadás éri õket, miközben munkájukat végzik. Rendõrt soha többé ne lehessen meghurcolni azért, mert kimondta az igazat, vagy mert a munkáját végezte. Erõsítsék meg a rendõrséget, hozzanak létre azonnal falurendõrséget, nem lehet többé Magyarországon olyan település, ahol nincs állandó rendõrõrs, legalább két rendõrrel.
A falusi rendõrök kapjanak lakást és plusz járandóságokat. A kormány jelentse ki, hogy nincs többé megélhetési bûnözés, nincs többé értékhatár, meg efféle marhaságok. De van zéró tolerancia. Aki ellop egy tyúkot, kapjon két évet. Ha másodszor is ellopja, kapjon tízet, mint visszaesõ. New York-ból így lett a világ egyik legbiztonságosabb városa.
Akit pedig pusztán bõrszíne vagy származása miatt bántalmaznak, a bántalmazónak éppúgy nincs semmiféle kegyelem és felmentés. A zéró tolerancia visszafelé is érvényes!
(p.s.: Ha pedig ezt a 15-20 gyilkos állatot nem kerítik kézre nagyon hamar, akkor baj lesz… Nagyon nagy baj. És nem a többségi társadalom lesz a hibás és a vétkes. S ha kézre kerültek ezek az állatok, akkor nincs ám három éves per, meg százezer oldal perirat, meg a szar kenegetése, hogy ki rúgott és ki szúrt. Életfogytigot az összes állatnak, aki szombat este ott volt! Betelt a pohár!)
Cozma gyilkosai késekkel, kardokkal vonultak Siófokon is
Pillanatok alatt csapatokba verõdnek és félelmet keltõ sereggé képesek verbuválódni – ezt mondják az enyingiek arról a bandáról, amelyiknek tagjai vérfürdõt rendeztek a veszprémi éjszakában vasárnap. A brutális támadás során megkéselték az MKB Veszprém férfi kézilabdacsapat két játékosát, a harmadikat fejbe rúgták. Marian Cozma belehalt sérüléseibe – Zarko Sesumot és Ivan Pesicset megmûtötték, túl vannak az életveszélyen.
Vasárnap késõn este az osztrák rendõrök feltartóztatták a Marian Cozma meggyilkolásával gyanúsított két férfit, Raffael Sándort és N. Gyõzõt. Úgy tudjuk, a veszprémi verekedés elõtt pénteken éjszaka Székesfehérváron balhéba keveredtek az enyingi romák, de az ottani nehézfiúk megfutamították õket.
A többnyire a Fejér megyei városban élõ, cigányokból álló csapat nem ismeretlen a balatoni éjszakában sem, hiszen ahol az alvilági körökben jól ismert banda megjelent, ott szinte biztosan balhé kerekedett.
A siófoki szórakozóhelyeken is jól ismerik a csapatot, akik nem nevezhetõk kisstílû bûnözõknek. Ha csak a védelmi pénzek begyûjtését vesszük alapul, komoly szándákaik vannak, akcióik pedig többnyire jól szervezett kivitelezésre utalnak. Úgy tudjuk, hogy a köznyelvben csak enyingi cigányokként aposztrofált csapattal a rendõröknek mostanság nem volt dolga a déli parton.
Látványos erõdemonstrációjukat azonban tavaly júliusban sok százan nézhették, vagy remeghették végig a siófoki Petõfi sétányon, ahol mintegy 150-en vonultak végig, állítólag késekkel, kardokkal felszerelkezve (A videót mindenki megnézheti testvéroldalunkon, a sonline.hu-n!). A felvonulás célja pedig a jól értesültek szerint nem más volt, minthogy megmutassák erõfölényüket a konkurens biztonsági cégnek, amelyik a sétány õrzéséért felel. Akik ott voltak, azt mondják, a securitysek el is iszkoltak a felvonuló sereg elõl, amelyiknek élén a magát országos cigányvajdának kikiáltó K. Cs. menetelt fekete kalapban. Az indíték adja magát, a csapat vélhetõen a sétány felügyeleti jogát akarta megszerezni.
Az akció ez esetben is jól szervezett volt, hiszen a banda a felvonulás végeztével fél órán belül el is hagyta a várost. Ugyanolyan sebességgel spricceltek szét, mint amilyen hamar összeverõdtek a sétányon.
Csak feltételezhetõ, hogy a nyári felvonulásnak köze van a szeptember 17-ei siófoki kézigránátos robbantáshoz, amikor egy ezüstparti villa udvarára robbanóeszközt dobtak. A ház ugyanis az enyingi csapat vezérének tulajdona, ahol a merénylet kísérlet idején családja és õ maga is az épületben volt. A rendõrség az eset után egymillió forintos nyomravezetõi díjat is felajánlott. Az ügyben a Somogy-Megyei Rendõr-fõkapitányság nyomoz emberölési kísérlet miatt.
Van szórakozóhely Siófokon, ahonnan több mint egy évvel ezelõtt kitiltották az enyingi romákat. Informátorunk azt mondta: azóta nem látta õket azon a helyen, bár tudomása szerint életveszélyesen megfenyegették a tulajdonost.
A tapasztalatok szerint a Balaton fõvárosát nagyon megkedvelték, mert gyakran jártak át Enyingrõl, amely az elsõ település Somogy megye határán túl, Fejérben. Siófokhoz állítólag „üzleti ügyeik” is kötötték õket. A fogyasztás ellenére nem örültek nekik a vendéglátósok, mert általában balhét csináltak, s gyakran nem voltak hajlandók kifizetni a cehhet. Így történt a hétvégén Veszprémben is, ezért kellett meghalnia a válogatott kézilabdázónak is.
Hol volt,hol nem volt , de azt tudom, hogy ebben a faluban történt. Volt egyszer egy fiú akinek nagyravágyó gondolatai voltak. És ha hiszitek, ha nem, ez a nagyravágyás okozta vesztét is. Az egyik szép nap, mert reggel még annak indult: ez a derék legény bal lábbal kelt föl. Miután rájött mit is tett óvatlanságában,szépen visszafeküdt az ágyra és a feleségén átmászva a másik oldalon kelt fel,immár JOBB lábbal!
No akkor -gondolta magában- ha már megmentettem magam a balszerencsét hozó tettemtõl, elindulok szerencsét próbálni. Be is ment a helyi gyülekezetbe-hivatalba, hogy megálmodott gondolatait megvalósítsa (melynek [color=blue]se füle - se farka[/color]), mondván: majd [color=red]Õ[/color] ossza az észt!
Harmincöten üldözték a bozótban mezítláb menekülõ férfit
Illegális favágókat, fatolvajokat ijesztett el egy idõs férfi a napokban Szolnokon az általa gondozott akácosban. Azok viszont hamarosan erõsítést hívva mintegy 30-an, 35-en tértek vissza. Miután köveket dobálva üldözõbe vették, a férfi légpuskájával megsebesítette egyiküket. De vajon hol húzódik a jogos önvédelem határa?
A múlt vasárnap délelõtt „csatazajtól” volt hangos Szolnok külvárosának egyik utcája. Egy az általa gondozott akácerdõben fát vágó fiatalokat megzavaró idõs férfira támadt rá egy nagyobb társaság kövekkel, tégladarabokkal. A bácsi egy ósdi, ötven éves légpuskával védekezett, eközben fenéken talált egy rá kõvel célzó tizenhárom éves fiút. Ellene emiatt súlyos testi sértés kísérlete miatt indított eljárást a rendõrség. Az eset részleteit a fákat, majd a saját testi épségét védõ férfi mesélte el lapunknak.
— Február 1-jén fél 12 körül a házam udvarára kilépve hallottam, hogy az általam gondozott akácerdõ fáit baltával, fûrésszel vágják — idézte fel a férfi a történteket. — Négy fiatal suhancot találtam ott, akiket el is zavartam. Ezután a hátsókert kapukulcsáért mentem és önvédelem gyanánt egy légpuskát és három gömbölyû sörétet is magammal vittem.
Megnéztem mekkora pusztítást okoztak a fiatalok és hogy hol tudtak a közeli vízfolyáson átjönni. Pár perc múlva láttam, hogy a közeli házakból mintegy harmincan, harmincöten — férfiak, nõk, gyerekek vegyesen — özönlenek felém téglákkal, kövekkel felfegyverkezve. Egyszerre dobáltak 5-6 méterrõl, alig gyõztem a fejemet kapkodni, hogy ne sérüljek meg. Közben hátráltam a galyak között, még a papucsom is elhagytam, így mezítláb menekültem hazafelé. A puskát rájuk tartottam, egy lövést a fejük fölé eresztettem. A bozótosban néhányan utolértek, beszorítottak egy gallyaktól járhatatlan helyre, s azt kiabálták: „öljük meg”. Szerintem csak a puskám látványa mentette meg az életemet.
Az idõs férfi elmondta, háromszor is eltalálták, a bokáján és kézfején ennek látható nyoma is van. Állítása szerint az egyik dobáló fiatalkorú lehajolt egy újabb kõért, amikor a magát védõ férfi lábra célozva elsütötte légpuskáját, amely lövés a fiút a fenekén érte. Közben a rendõrök is kiérkeztek, így a dobálás abbamaradt, mindenki visszament oda, ahonnan jött.
— Állampolgári kötelességemnek éreztem, hogy a rám bízott értéket védjem, óvjam a tolvajokkal szemben. Az évek során 40-50 alkalommal a kerítést kivágva jöttek be a telkemre az elkövetõk és már gyakorlatilag minden mozdíthatót elloptak. A sok betörés ellen úgy védekezünk, ahogy tudunk, mivel a kiskorú elkövetõkkel a rendõrség sem tud mit kezdeni — zárta mondandóját a férfi.
Az ügy részleteivel kapcsolatban a rendõrség nem kívánt nyilatkozni, mivel folyik a vizsgálat. Viszont érdeklõdésünkre Szabó Zoltán õrnagy, a Szolnoki Rendõrkapitányság bûnügyi osztályvezetõje beszélt arról, mit is tehetünk, ha saját portánkon tolvajba botlunk.
— A törvényi szabályozás szerint jogos védelmi helyzetben elõször is a rendõrséget kell értesítni — avatott be Szabó Zoltán. — A tetten ért elkövetõt a tetten érõ személy is visszatarthatja és alapesetben, ha ez a személy nem áll ellen, átadja õt a kiérkezõ járõröknek, akik átveszik az intézkedést és kényszerítõ eszközt alkalmazva folytatják az eljárást. Abban az esetben, ha az elkövetõ a tetten érõ személlyel szemben bármiféle erõszakot alkalmaz, akkor a jogos önvédelemnek azzal egyidõben kell történie, elhárítónak és a sérülés fokával arányosnak kell lennie. Egyet kell figyelembe venni: alapvetõen egy támadás esetén a törvény szerint mindig az elhárítás az elsõdleges. Ha erre bármilyen objektív körülmény miatt nincsen lehetõség, akkor az arányosságot veszik figyelembe, hogy milyen volt a támadás ereje, irányultsága stb. Ha nincs közvetlen támadási helyzet akkor azonnal hívjuk a rendõrséget és ne menjük bele az elkövetõvel való „birkózásba”.
A bíróság dönt az önvédelem jogosságáról
Szabó Zoltán hangsúlyozta, hogy a jogos védelmi helyzet fennállása nagyon nehezen vizsgálható. Alapvetõen a rendõrség ilyen helyzetekben nem is foglal állást, mivel a bíróság dönt arról, hogy valaki jogos védelmi helyzetben cselekedett-e, vagy sem.
Hol volt,hol nem volt , de azt tudom, hogy ebben a faluban történt. Volt egyszer egy fiú akinek nagyravágyó gondolatai voltak. És ha hiszitek, ha nem, ez a nagyravágyás okozta vesztét is. Az egyik szép nap, mert reggel még annak indult: ez a derék legény bal lábbal kelt föl. Miután rájött mit is tett óvatlanságában,szépen visszafeküdt az ágyra és a feleségén átmászva a másik oldalon kelt fel,immár JOBB lábbal!
No akkor -gondolta magában- ha már megmentettem magam a balszerencsét hozó tettemtõl, elindulok szerencsét próbálni.
Hol volt,hol nem volt , de azt tudom, hogy ebben a faluban történt. Volt egyszer egy fiú akinek nagyravágyó gondolatai voltak. És ha hiszitek, ha nem, ez a nagyravágyás okozta vesztét is. Az egyik szép nap, mert reggel még annak indult: ez a derék legény bal lábbal kelt föl.
Miután rájött mit is tett óvatlanságában,szépen visszafeküdt az ágyra és a feleségén átmászva a másik oldalon kelt fel,immár JOBB lábbal!
Hol volt,hol nem volt , de azt tudom, hogy ebben a faluban történt. Volt egyszer egy fiú akinek nagyravágyó gondolatai voltak. És ha hiszitek, ha nem, ez a nagyravágyás okozta vesztét is. Az egyik szép nap, mert reggel még annak indult: ez a derék legény bal lábbal kelt föl.
Hol volt,hol nem volt ,de azt tudom ,hogy ebben a faluban történt. Volt egyszer egy fiú akinek nagyravágyó gondolatai voltak. És ha hiszitek, ha nem, ez a nagyravágyás okozta vesztét is.
Kedves gyerekek.Remélem még nem vagytok ágyban .Most egy olyan mesét inditok útjára, melynek történetét , cselekményét Ti szövitek tovább.Az egyetlen szabály hogy a játékban résztvevõk csak egy mondatot irhatnak le. Erre kell válaszólnia,vagy tovább fûznie a gondolatott a következõ hozzászólónak.Tehát, kezdem.Hol volt,hol nem volt ,de azt tudom ,hogy ebben a faluban történt.
Ma egy szeretett barátunk halálát siratjuk: a Józan Észét, aki sok éven át volt közöttünk. Senki sem tudja biztosan, hány éves volt, mivel születési adatai már régen elvesztek a bürokrácia útvesztõiben.
Emlékezni fogunk rá, mert olyan értékes leckéket adott nekünk, mint "dolgozni kell, hogy tetõ legyen a fejünk felett" és "mindennap kell olvasni egy keveset"; hogy tudjuk, miért lel aranyat, ki korán kel és, hogy felismerjük olyan mondatok érvényességét, mint "az élet nem mindig igazságos" és "lehet, hogy én vagyok a hibás".
Józan Ész egyszerû és hatásos parancsok ("addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér" és megbízható szülõi stratégiák szerint élt.
Egészsége akkor kezdett gyorsan romlani, amikor jó szándékú, de hatástalan szabályokat kezdtek alkalmazni: jelentések egy hatéves kisfiúról, akit szexuális zaklatással vádoltak, mert megpuszilta egy osztálytársát; kamaszokról, akiknek iskolát kellett változtatniuk, mert feljelentették drogot áruló társukat, vagy a fegyelmezetlen diákját megdorgáló tanítónõ elbocsátása csak rontott az állapotán.
Józan Ész akkor kezdett háttérbe szorulni, amikor szülõk csak azért támadtak a tanárokra, mert azok végezték el azt a munkát, amelyben a szülõk csõdöt mondtak: fegyelmezetlen gyermekeik fegyelmezését.
Még tovább hanyatlott, amikor az iskoláknak szülõi engedélyt kellett beszerezniük ahhoz, hogy beadjanak egy aszpirint, bekenjenek egy gyereket naptejjel, ugyanakkor tilos volt tájékoztatniuk a szülõket, ha egy diáklány teherbe esett, pláne ha abortuszt akart csináltatni.
Józan Észnek elment a kedve az élettõl, amikor a tízparancsolat erkölcsi üzenete nevetségessé vált, a legtöbb egyház üzletté aljasult, és amikor a bûnözõk kezdtek különb elbánásban részesülni, mint áldozataik.
Józan Ész számára kemény csapás volt arról értesülni, hogy az ember már nem védheti meg magát egy tolvajtól a saját házában, ellenben a tolvaj beperelheti õt, ha kezet emel rá, és hogy ha egy rendõr megöl egy bûnözõt, még akkor is, ha ez utóbbinál fegyver volt, azonnal eljárás indul ellene aránytalan védekezés miatt.
Józan Ész halálát megelõzte szüleié: Igazságé és Bizalomé, feleségéé: Bölcsességé, lányaiké: Felelõsségé és Törvényességé, fiuké: Ésszerûségé.
Túlélik szörnyû mostohatestvérei: Hívják ide az ügyvédemet, Nem én voltam, Ne szólj bele és A társadalom áldozata vagyok.
Nem voltak sokan a temetésén, mivel nagyon kevesen értesültek arról, hogy elment.
és megbízható szülõi stratégiák szerint élt.
