Honlapunkon sütiket (cookie) használunk a felhasználói élmény fokozása érdekében. Amennyiben szeretnél vele megismerkedni, ITT bővebb információt találsz róla.
Nagypapa mesél az unokáinak a háborús emlékeibõl:
- Egyszer egy teljes századot tettem harcképtelenné, teljesen egyedül!
- Tényleg? Tüzér voltál?
- Nem, szakács...
Két öregasszony eteti a galambokat. Az egyik megszólal:
- Te, ezek a galambok olyanok, mint a politikusok.
- Miért?
- Hát, amíg lent vannak a földön, addig a kezünkbõl esznek, de ahogy felkerülnek, csak szarnak a fejünkre!
Hol volt, hol nem volt, Dunán innen, Tiszán túl, ott, ahol egy kurtított farkú mindent el****, de a Parlamentben tovább dúl, élt egy kislány, Kovács Piroska. Friss diplomásként a gyártósoron dolgozott betanított munkásként éhbérért, de nem volt oka a panaszra, hiszen húsvétra új alkotmányt tojt a nyuszi, és immár egyenruhás bûnözõk sem keseríthették az életét.
Egy szép tavaszi reggelen Piroska felkerekedett, hogy meglátogassa nagymamáját az erdõszéli kis tanyáján. El is indult kosarában minden jóval: NENYI-be sült pogácsával, frissen facsart narancslével és otthon fõzött barackpálinkával. A nagyvárosi forgatagból megérkezett a vidék csendjébe, és vidáman bandukolt az erdõben a hûsítõ árnyékot adó lombos fák között. Látá ám ezt a Farkas Rikárdó, aki épp nagy nyugalomban tyúkot, termést és tûzifát gyûjtögetett a környékbeli portákon. Felcsillant az ordas szeme: friss hús érkezett az erdõbe. Oda is lépett Piroskához:
- Szervusz, tezsvírem, nincsen egy szál cigid?
– Sajnos nincs, nem dohányzom.
– Oszt merre mész?
– Megyek a nagymamámhoz, viszek neki ételt, italt.
Farkas Riki felismerte a lehetõséget, elkísérte a lányt egy darabon. Amikor megpillantották a tanyát a horizonton, az ordas újra szólt: - Nézd, milyen szép felszedni való vasúti sínek vannak ott lenn a völgyben, nem akarod megnézni õket? Piroska nem tudta, milyen a felszedni való sín, így kíváncsian letért az ösvényrõl. Farkas Riki kapott is az alkalmon, és a tanyán, miután megerõszakolta és agyonverte a nagymamát, otthonkát és fejkendõt öltött magára, úgy várta a kislányt.
Nemsokára Piroska meg is érkezett, és csodálkozva kérdezte:
- Nagymama, miért ilyen nagy az orrod?
Még szinte be sem fejezte a kérdést, mikor anti****isták egy csoportja rontott rá, és „Antiszemita, antiszemita, a nagy orron gúnyolódik!” rigmusok közepette bíróságra hurcolták a megszeppent kislányt.
Farkas Riki ezt követõen megitta a pálinkát, megette a pogácsát, elaludt, és irdatlan horkolásba kezdett. Ekkor jelent meg egy deli legény, pödört bajusszal, fehér ingben, fekete mellényben, tiszta tekintettel. Õ volt Magyar Pista, a vadász.
Furcsállta a nagy ricsajt a tanyáról, gondolta, megnézi, minden rendben van-e. Nagy sebesen berúgta a házikó ajtaját, és kérdõre vonta a betolakodót:
- Mit csinálsz itt, ebadta? Jössz velem a rendõrségre!
Farkas Riki összerezzent, és kétségbeesetten kutatta szemeivel a menekülés lehetséges útvonalait, amikor hirtelen sziréna zavarta meg a feszült csendet.
Farkas Riki megnyugodott, és kaján vigyor ült ki az arcára. Õ már tudta, amit Pista csak sejtett. Az erdõ erõszakmonopóliumának egyetlen és kizárólagos birtokosa bújt elõ, téli álmát megszakítva, egy odvas fa üregébõl. Sün õrmester a helyszínen termett, felmérte a helyzetet, és a vadászhoz fordult:
- Riadalmat keltõ egyenruha, hehh?! A közbiztonság fenntartásának látszatát keltõ tevékenység folytatása, mi?!
És már kattant is a bilincs szegény Pista csuklóján.
Farkas Riki eloldalgott, és azóta is éli világát az erdõ széli kis faluban, folytatva gyûjtögetõ életmódját, néha a túlvilágra átsegítõ nemi aktusokkal szépítve meg a nagymamák utolsó, békésnek remélt óráit-perceit. Itt a vége, fuss el véle - a kisebbségügyi ombudsman irodájának közepére. Az én mesém is tovább tartott volna, ha a TEK el nem vitt volna.
Drága férjecském! Kitõl származik ez a harapásnyom a válladon?
- Mikor nem voltál itthon, játékból birkóztam a kutyánkkal és véletlenül
beleharapott a vállamba.
- Így jártam én is! Nézd meg a melleimet, hogy összeharapdálta!
- Kapitány úr! Léket kapott a hajó, de az utasok nem akarnak beszállni a
mentõcsónakokba! Hogyan vegyem rá õket arra, hogy beszálljanak?
- Az angol utasoknak mondja azt, hogy ez nagyon sportszerû dolog; a
franciáknak azt, hogy ez elegáns; a németeknek azt, hogy ez parancs; a
magyaroknak meg azt, hogy ez tilos!
Egy katolikus pap, egy protestáns lelkész és egy rabbi vitatkoznak, hogy melyikük a jobb hittérítõ. Mindegyik meséli a csodásabbnál csodásabb eseteit, míg végül elhatározzák, hogy egy döntõ próbát tesznek: az közülük a legjobb hittérítõ, aki egy medvét meg tud téríteni a saját vallására.
Két nap múlva a katolikus pap felhívja a másik kettõt, hogy jöjjenek el hozzá. A templomkertben mutat nekik egy medvét és büszkén meséli:
- Elmentem az erdõbe, és addig mentem, amíg rá nem találtam a medvére. Mikor észrevett, morogva elindult felém, de én elkezdtem felolvasni neki a Bibliából, erre kissé lehiggadt, és körülszimatolt. Behintettem szentelt vízzel, és ettõl olyan kezes lett, mint a bárány. Haza is hoztam a hívek épülésére!
A többiek elgondolkodnak a hallottakon. Három nap múlva a protestáns lelkész hívja fel a többieket, hogy látogassák meg. Amikor belépnek az imaházba, földbe gyökerezik a lábuk: egy hatalmas medve ücsörög a padban, és ájtatos képpel hallgatja a zsoltárokat. A lelkész elmesélte történetét:
- Én is kerestem egy medvét az erdõben. Mikor meglátott, bömbölve rohant rám. Én nem mozdultam, hanem tekintetemet az égre függesztve zsoltárokat kezdtem énekelni. Erre a fenevad leheveredett a lábam elé és úgy hallgatta a szent énekeket, majd hazáig követett és azóta itt él az imaházban!
Csodálkozik a másik kettõ, aztán csöndesen elmennek. Eltelik egy hét, mikor a katolikus és a protestáns pap telefonhívást kap a helyi kórház orvosától, hogy sürgõsen látogassák meg a rabbit. Bemennek, és elhûlve látják, hogy a rabbi eszméletlenül fekszik a kórházi ágyon, tetõtõl talpig be van kötözve, keze-lába gipszben, és több infúzió csöpög a karjába. Csöndesen topognak az ágya mellett, amikor is nagy sokára a rabbi kinyitja a szemét, és suttogva megszólal:
- Hát igen, a medve... Nos, azt hiszem... talán mégsem volt jó ötlet a térítést körülmetéléssel kezdeni...
Így szólt az Úr Noéhoz: "Fél év múlva megnyitom az ég csatornáit, és addig fog esni, amíg a Földet el nem lepi a víz. De szeretnék megmenteni néhány jó embert és minden állatfajból egy párt, ezért építs bárkát!" Egy villámlás után a tervrajz ott feküdt a földön.
Fél év múlva elkezdett esni az esõ, de az Úr legnagyobb megdöbbenésére Noé csak ült szomorúan a kertjében. Bárka sehol.
- Noé, hol a bárka!? - kérdezte felháborodva.
- Uram, bocsásd meg nekem, de felmerült néhány igen nagy probléma:
1. A hajóépítéshez engedélyt kellett kérnem, de a terveid nem voltak megfelelõek, ezért fogadnom kellett egy mérnököt az áttervezéshez.
2. A szomszédom feljelentett, hogy nem a rendezési tervben megengedett tevékenységet akarok folytatni a kertemben.
3. Nem tudtam fát szerezni, mert - a fülesbagoly életterének megõrzése érdekében - fakivágási tilalmat rendeltek el.
4. Ahogy elkezdtem begyûjteni az állatokat, beperelt egy állatvédõ egyesület.
5. A Katasztrófavédelem közölte, hogy nem építhetem meg a bárkát, amíg nem készíttetek egy hatástanulmányt az özönvízrõl.
6. Ezután konfliktusba kerültem az Esélyegyenlõségi Hivatallal az ügyben, mennyi kisebbségit viszek magammal. Ennek az lett a vége, hogy lefoglalták a félkész bárkát.
7. Amikor el akartam hagyni az országot, közölték velem, hogy adótartozásom van, így nem mehetek sehová. Most úgy ítélem meg,hogy körülbelül még 5 év kell a bárka elkészítéséhez.
Ekkor elállt az esõ, és kisütött a nap.
- Úgy döntöttél, mégsem pusztítod el a Földet? - kérdezte Noé bizakodva.
- Nincs rá szükség, - mondta az Úr -, megteszi helyettem az államigazgatás.
Csak szeretném megköszönni minden Kedves Ismerõsömnek, akik megtiszteltek azzal, hogy elküldték nekem ezt a rengeteg továbbított e-mailt ezen hosszú évek során.
A jóságotoknak köszönhetõ ...tovább »en:
- Nem iszok Coca Colát, mióta tudom, hogy WC tisztításra használható.
- ...tovább »Nem járok moziba, mert félek, hogy beleülök egy AIDS-el fertõzött tûbe.
- Büdös vagyok, mert nem használok desodort, mivel rákot okoz.
- Az összes megtakarított pénzem elutaltam kb 7000 alkalommal Amy Bruce számlájára, aki egy nagyon beteg kislány egy kórházban.(Milyen érdekes, hogy ez a kislány még mindig 8 éves 1995 óta...).
- Az ingyen Nokia telefon sem érkezett meg soha, úgy mint a belépõk a Disneyland-i hétvégére, amit nyertem
- 170 alkalommal jutott a tudomásomra, hogy az MSN Hotmail törölni fogja a számlámat.
- Most már azt is tudom mit kell tennem, hogy megtaláljam életem párját. (Elég, hogy a nevét leírom egy papírra és erõsen gondolok rá, majd megvakarom a seggem vele az óra járásának megegyezõen forogva egy Audi A6-os körül).
- Felhalmoztam nagyjából 3000 évnyi balszerencsét, meghaltam vagy 167 alkalommal, leszáradtak a nemi szerveim, elmulasztottam életem nagy szerelmét kb 20-szor, a továbbított levelek miatt.
- Már azt se tudom mennyi számlát kellett volna kapnom az MSN-tõl, mivel elvileg valamelyik augusztus 1-tõl fizetõs lett!!!
- És még mindig várom, hogy Bill Gates elküldje a vagyonát, amit már rég meg kellett volna tennie... de mint tudják sokan, õ elveszítette az összes vagyonát, ugyanis annyi büntetést kellett fizetnie, hogy azóta csövezik, és a fõ tápláléka a zsíros kenyér megszórva piros paprikával...
NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM !
FONTOS: Ha nem küldöd tovább ezt a levelet 10 másodpercen belül legalább 8 500 000 személynek, akkor Miccs Bjukenen hozzátok vágja az életmentõ övét, ami miatt halálos sérüléseket fogtok szenvedni...
Én tanulok, Te tanulsz, õ lóg,
Én vizsgázom, Te vizsgázol, õ nem buktatható,
Én dolgozom, Te dolgozol, õ hátrányos,
Én spórolok, Te spórolsz, õ segélyt kér,
Én építek, Te építesz, õ igényel (és kap is),
Én gyereket szülök, Te gyereket nemzel (annyit, amennyit ...el tudunk tartani), õ
Világra potyogtatja tucatjával, és eltartatja velünk,
Én nevelem a gyerekemet, Te neveled a gyerekedet, õ megveri a gyerekeinket,
Én megvásárolom, Te megvásárolod, õ kirabol,
Én kertészkedem, Te kertészkedsz, õ ellopja,
Én állatot tenyésztek, Te állatot tenyésztesz, õ elhajtja,
Én továbbképzem magam, Te továbbképzed magad, õ segélyt kap,
Én adót fizetek, Te adót fizetsz, õ visszaigényel,
Én nyugdíjjárulékot fizetek, Te nyugdíjjárulékot fizetsz, õ méltányossági
nyugdíjat kap
Én korán meghalok, Te korán meghalsz, õ a társadalom áldozata
A cigányok "pozitív" megjelenítése a magyar népi hagyományban
Bizonyos - valamennyiünk által jól ismert és azonosítható - politikai-szellemi körökben hosszú múltja van már az állítólagos rasszista és fajgyûlölõ megnyilvánulások kutatásának és közzétételének. A következõ írással "nácivadászaink" figyelmét szeretnénk felhívni arra, hogy bizony akad még temérdek tennivaló a fasizmus hétfejû, virtuális rémsárkányával való heroikus küzdelemben.
Nem is gondolnánk, de még a Mesék Mátyás királyról címen megjelent, gyerekeknek szóló könyvecskében is találunk kirekesztõ, rasszista kirohanásokat. A Mátyás király a kocsmában címû elbeszélésben például borzasztó dolgokat olvashatunk. A történet röviden a következõ: az igazságos Mátyás álruhában betéved egy falusi kocsmába, ahol a helybéli kántor mellé telepszik, majd elkezdenek iddogálni. A kocsmárosné rögvest gondolkodóba esik, hogy a szegény ifjonc vajon ki tudja-e majd fizetni a bor árát. Mátyás "deák" azonban pénzestarisznyájára mutatva megnyugtatja, hogy aggodalma fölösleges. Tánc közben Mátyás közli a kocsmárosnéval, hogy ha majd fizetni kell, azt fogja mondani: eltûnt a tarisznya. Hogy, hogy nem, valóban nyoma vész az erszénynek. Végül az álruhás uralkodó a jószívû kántornak köszönheti, hogy a kínos helyzetbõl szabadul, hiszen az kifizeti adósságát.
Csakhogy történetünk elején két cigány is betért a kocsmába. S az olvasót pokoli kétségek gyötrik: ugyanis a szövegbõl nem derül ki egyértelmûen, hogy a pénzestarisznya eltûnése csupán Mátyás tréfája, vagy, uram bocsá', lopás következménye. Még belegondolni is istenkísértõ eretnekség.. Aztán így folytatódik a mese: "A cigányok, amikor a fizetésrõl volt szó, hamarjában kereket oldottak. Mikor a kántor ment hazafelé, addigra már a földön feküdtek, úgy be voltak rúgva. Fel is bukott bennük a nagy sötétségben. Nagy nehezen feltápászkodott, és akkorát húzott a botjával a két cigányra, hogy azok elkezdtek jajgatni".
Történetünk - szokás szerint - szerencsés kimenetelû, hiszen Mátyás gazdagon megjutalmazza a derék kántort. Ráadásként abban a jutalomban részesül még, hogy községének fogadójában ingyen ihat, amennyit csak bír. A cigányok viszont véglegesen eltûnnek könyvünk lapjairól, a király még ha kerestette, sem találta volna õket, nem lévén állandó lakhelyük.
Hasznos tanácsként megfontolásra ajánljuk olvasóinknak, hogy eltöprengjenek afölött, vajon miféle elõítéletes közösségi gondolkodás eredményezte azt, hogy már évszázadokkal ezelõtt ilyen rémséges históriák keltek szárnyra, s hagyományozódtak szájról szájra a parasztság körében. Még szerencse, hogy csak népmesérõl van szó – így a bûnelkövetõ szerzõ személye sem azonosítható.
(Ennek a cikknek a linkjét kérjük válaszként elküldeni a naiv és buta körlevelezõknek. Azoknak, akik mindenféle ****séget terjesztenek, elektronikus postaládák teletömése mellett rendszerint a címzetteket is láthatóvá, címüket begyûjthetõvé téve az erre vadászóknak )
Ha olvasás nélkül kitörlöd ezt az e-mailt, akkor neked tényleg nincs szíved! Küldd tovább, de aztán tényleg! Ugyanis Fatima el Abdullah Omar Dzsihad Kalifa Hamasz Dzsamburi 114 éves, szõke, tõsgyökeres stockholmi kislány, többszörösen áttételes, súlyos anorákban szenved.
Ezért apukája, Björn Allah bin Vejnemöjnen egyezséget kötött a Világkereskedelmi Kamarával, hogy ha valaki elolvassa ezt az e-mailt, és nem törli ki, hanem kinyomtatja, és zöld szövegkiemelõ filccel megjelöli a szövegben szereplõ összes olyan határozatlan nevelõt, amely jambikus pentameterben íródott és fõnévi igenév elõtt áll, továbbá ezen kinyomtatott példány felmutatása mellett a karancsi ABC-ben három darab friss vajas zsemlét vásárol, akkor az egyik zsemle árát a Világkereskedelmi Kamara arra fogja fordítani, hogy minden tavaszi napéjegyenlõségtõl számított elsõ holdtölte után született vörös harántcsíkos kiscica fényképét elküldi Fatimának, ezzel járulva hozzá, hogy a kislány megnyerhesse az iskolai papírgyûjtõ versenyt.
Ha van szíved - márpedig miért ne lenne -, ne törlöd ki ezt az e-mailt, hanem küldd tovább legalább harmincnégy barátodnak!!!
Ugyanis például:
- Monica Lewinsky nem küldte tovább, ezért másnap orálisan ki kellett elégítenie Bill Clintont.
- Kovács István csepeli öntõmunkás továbbküldte, ezért másnap nyert a céllövöldén egy piros alapon fehér pöttyös vattamacit.
- Szaddám Huszein nem küldte tovább, le is rohanták Irakot.
- Kovács Hajnalka erotikus egyéni vállalkozó és szellemi szabadúszó sem küldte tovább, másnap HIV-et, Hepatitis C-t és szifiliszt kapott egyszerre, ráadásul az öngyújtójával tök véletlenül leégette a haját, majd elesett és eltört huszonhárom csontja, késõbb pedig levágta a lábát a villamos, fél szemét kicsapta a saját melltartópántja, mire az egyik mellébõl kiesett a szilikon.
Demszky Gábor bizalmasa Mesterházy Ernõ.
Ernõ felesége Mécs Mónika.
Mónika apja Mécs Imre.
Imre felesége Magyar Fruzsina.
Fruzsina testvére Magyar Bálint.
Bálint felesége Hodosán Róza.
Róza volt férje Demszky Gábor...
Miután az elmúlt esztendõben kedvenc zenészemet, Michael Jacksont,
kedvenc színészemet, Patrick Swayzet,
kedvenc színésznõmet, Farrah Fawcettet és
kedvenc írómat, Mario Benedettit magadhoz vetted,
szeretném tudatni Veled, hogy kedvenc politikusom Bajnai Gordon,
és már február van!!!
