Jászalsószentgyörgy nem hivatalos közösségi portálja - Friss, érdekes és független!
Ezüstdénár lelet Jászalsószentgyörgyön
Írta: admin
Dátum: 2008.06.08 14:30:37
Jászalsószentgyörgy-Telek dûlõ Zsigmond kori ezüstdénárok
1. kép
A lelõhely régészeti szempontból nem volt ismeretlen, már a század elején kerültek elõ a Telek-dûlõbõl régészeti leletek. Az okleveles adatok valamint a mai Jászalsószentgyörgy templomának iratai alapján nagy valószínûséggel állítható, ezen a területen volt a középkori Jászalsószentgyörgy. Eddigi ismereteink szerint a középkori falu legkorábbi betelpülése az Árpád-korban történt meg, amit a Selmeczi László által feltárt 8 Árpád-kori sír bizonyít. A kora Árpád-kori falu a tatárjáráskor elpusztulhatott, bár ezt konkrét lelet ezidáig nem erõsíti meg, csupán az a tény szól emellett, hogy a jászokat ide telepítik, amit okleveles adatokkal alá lehet támasztani. A Telek-dûlõbõl a falu mai helyére való költözését szintén nem lehet csak közvetett adatokkal alátámasztani, de a környezõ településeket Alattyánt és Jánoshidát 1536-ban háborús pusztítás teszi néptelenné.
A helyszín egy mélyebben fekvõ vízjárta területbõl kiemelkedõ alacsony dombhát, amit a helybeliek elmondása szerint még 50 évvel ezelõtt is víz vett körül magas vízállás esetén. A Telek-dûlõben a régészeti kutatás 1993 november 3-án kezdõdött, ekkor jártuk be a helyszínt és r0;kutattuk megr1; fémkeresõvel . A helyszíni szemle eredménye 17 db érme volt, melyeket a fémkeresõ ellenére is nehezen tudtunk összeszedni az idõjárásnak köszönhetõen. Azt a helyet, ahol a legnagyobb sûrûségben fordultak elõ a pénzek- a dûlõ mellett közvetlenül, annak keleti oldalán- bemértük és megjelöltük.
2. kép
A jászalsószentgyörgyi lelet bontás közben
Az ásatásra 1994 június 13 és 24 között került sor. Az õszi fémkeresõs kutatás után valószínûsíthetõ volt, hogy a pénzleletet elszántották, és csak reménykedhettünk abban, hogy nem hordták szét, hiszen több falubelitõl hallottuk, kijárnak esõ után pénzeket gyûjteni. A szelvényt közvetlenül a dûlõ (Telek-dûlõ) mellett, annak keleti oldalán, északkelet-délnyugati irányban, 2 X 20 méteres nagyságban jelöltük ki.
Az elsõ két napon egy ásónyom mélységig kiástuk a szelvény teljes felületét, objektumra nem találtunk, sajnos a kitermelt föld rostálása annak kötött volta miatt lehetetlen volt, s ezért a 3. napon kézzel forgattuk azt át, s így találtunk 214 darab ezüst pénzérmét. A leletanyag egyértelmûen a szelvény középtáján sûrûsödött, ahonnan a nap folyamán egy 2x1 méteres részrõl a mélyítés során újabb 888 darab került elõ. A következõ, 4. ásatási napon újra fémkeresõvel vizsgáltuk át a szelvényt, s ekkor valamint az 5. napon megtaláltuk a r0;fészketr1;, ahonnan kb. 24 000 pénzérme került elõ (2. kép).
A lelet egy fehér gyorskorongon formált edényben volt, aminek pontos formájára csak következtetni lehet, mivel felsõ harmadát, vagy talán nagyobb részét is az intenzív mûvelés megsemmisítette. Az edény töredékei melyeket r0;in situr1; találtunk meg (darabokra volt törve, de a föld összetartotta) semmilyen kapcsolatban sem volt a feltárt, leletanyaggal rendelkezõ objektumokkal. Mikor a pénzek elõkerültek arra gondoltunk, hogy nem férhettek el az edényben, amiben megtaláltuk õket, de tisztításuk után és fõleg akkor mikor a kiállításban elhelyeztük kiderült, hogy nagy valószínûséggel ez az egy edény rejthette a több, mint 12 kg ezüstpénzt.
A kincs nagyon közel volt a felszínhez, annyira hogy a lelet megtalálása utáni héten a szelvény teljes mélyítése során találtunk csak egyéb objektumokat: az 1-4-es számúakban volt leletanyag, azokat a bennük levõ kerámia töredékek alapján a XIV-XV. századra lehet keltezni.
A Magyarországon kibocsátott veretek közül 3 fajta fordul elõ, a C. II. 114. a C. II. 120. és a C. II. 121. Van még egy típus, ami azonban hamisítvány így nem lehet biztosan datáló értékûnek elfogadni ennek a példánynak a hátlapja a C. II. 123- éval azonos, amin a címerpajzsban felcserélték a mezõket, aminek oka lehet a tudatos másolás is, de a metszõ ügyetlensége is. A C. II. 114. Mária királynõ 1383- ra keltezhetõ verete, a C. II. 120. Zsigmond király elsõ, jó minõségû ezüstdénárja, melyet 1387-89 közé datálnak, ez az ún. rövidkeresztes denár, melynek elõlapján a kettõs kereszt szárai nem nyúlnak bele a körirat mezõjébe, a C. II. 121-es veret 1390 és 1427 között volt forgalomban, ha a 690 darabos minta arányai igazak a teljes leletre, akkor talán a jegyek alapján pontosabb verde, esetleg évmeghatározásokat is meg lehet majd adni ennek a dénártípusnak, hiszen 108 darabbal ez a leggyakoribb veret. A külföldi veretek közül az elsõ 690 darabból egy került elõ, amit a török birodalomban bocsátottak ki, egy akcse kibocsátója bizonytalan, az érme rossz állapota miatt nem meghatározható
A Jászalsószentgyörgyön talált pénzek teljes mennyisége 25 023 darab ezüstdénár melynek nyers súlya 12,65 kg színsúlya pedig 11,4 kg nagyrészt Zsigmond király C. II. 121-es jelzésû dénárjából áll, ami majd 40 évig volt forgalomban. A konzerválás során I. Lajos király néhány verete is elõkerült, valamint Mária királynõ pénzei közül egy újabb típus.
A lelet érdekessége, hogy azonos címletû pénzekbõl áll és nincsenek sem aranypénzek, sem pedig ékszerek, amiknek az elõfordulása, ha nem is törvényszerû, de a korabeli kincsleleteknél nem egy esetben megtalálható.
A leletnél nehéz a földbekerülés idejét pontosan meghatározni, a legkésõbbi érmetípus Zsigmond király (1387-1437) 1390-1427-ig forgalomban levõ ezüstdénárja, ebbõl arra lehet következtetni, hogy az elrejtésre valamikor az 1420-as évek vége és az 1430-as évek eleje között került sor. A kincsleletek csak a legritkább esetben állnak azonos címletekbõl r11; jelen esetben dénár r11; például a szabadszállási kincsleletben 6 db aranypénz is elõfordul, valamint ha valamilyen vész elõl rejtik el (háború a leggyakoribb ok) akkor az illetõ többi értékét is elteszi, ékszereit esetleg nyers fémkészletét is.
Konkrét eseményhez nem lehet egyelõre kötni a kincs földbekerülését bizonyos, hogy a környéken ekkoriban a legjelentõsebb esemény a jászok letelepedése, ami meglehetõsen zavaros nem egyszer háborús körülmények között ment végbe. A jászok betelepítése a Tatárjárás idején történt meg, de állandó lakhelyeik jóval késõbb alakulnak ki, például Jászalsószentgyörgy elsõ okleveles említése 1399-bõl való.
Forrás : Polgár Zoltán - Újabb ezüstdénár leltek
http://www.jaszalsoszentgyorgy.com
