De most Demszky és csapata feltette az i-re a pontot. Most megkoronázták elmúlt húsz esztendejüket.
Úgy döntöttek, hogy díszpolgárságot adományoznak Zoltai Gusztávnak.
Nézzék meg jól, nézzék meg többször a mai címlapunkon lévõ fényképet. Azon Zoltai Gusztáv látható pufajkában, fején a vörös csillagos usanka – tényleg, vajon melyik Zoltai igazi csillaga, az ötágú vörös vagy a hatágú sárga? Vagy a kettõ jól megfér nála együtt? Ennyire jól?
Zoltai tehát díszpolgára lesz a fõvárosnak.
Nézzék ezt a képet ott a címlapon, és vágják is ki. Hogyha majd egyszer mégiscsak el kell magyarázni az unokáknak, miért nem lehetett ezeket elviselni, akkor legyen szemléltetõanyag.
Amúgy Zoltai díszpolgársága csak a második pofon. Hiszen… Olvassák csak: „Pro Fidelia érdemrenddel tüntette ki az ’56-os Szövetség Zoltai Gusztávot [Zucker Gerzson], a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) ügyvezetõ igazgatóját, aki – érdekes módon – nem érzi összeegyeztethetetlennek munkásõr-, illetve párttagmúltjával a kitüntetést. Az ’56-os Szövetség a zsidó mártírok emlékének méltó ápolását kívánta elismerni – hangsúlyozta a szervezet elnöke.”
Igen. Zoltai már kapott kitüntetést az ’56-osoktól. És most díszpolgár. Díszpolgár Budapesten. Ahol szintúgy lehet kommunista szimbólumokkal ékesített pólókat kapni, és szovjet egyenruhát is. Mint Prágában. A nyugat-európai értelmiség jelentõs része pedig nem is érti az egészet. A nyugat-európai értelmiség jelentõs része, a nagy 20. századi idolok java, Sztálin tenyerébõl evett. Megvették õket, kilóra. Shaw és Hemingway és számosan. Úgyhogy nekünk külön kis házi szégyenünk Zoltai díszpolgársága – de legalább nem vagyunk egyedül. Annyi az örömünk, hogy ebben az egész sötét és aljas összeesküvésben legalább nem vagyunk társtalanok. Minden másban igen – ebben nem.
Amúgy pedig: ha Sztálin igen, akkor Zoltai miért is ne? Miért éppen Zoltai ne? Hiszen Zoltai hozza a kötelezõt. Zoltai munkásõr volt – az pedig mégiscsak a legalja. Zoltai elárult mindent, ami szép és fontos és igaz volt ebben a hazában. Zoltai a legsötétebb vörös seggnyalók egyike… És akkor most azt kérditek, hogy miért? Miért lehet õ díszpolgár? Helytelen a kérdés! A helyes kérdés éppen ez: miért pont õ ne lehetne díszpolgár Demszky Budapestjén?
Zoltai díszpolgársága a legtökéletesebb válasz arra, hogy miért tragédia, amiért „nem tetszettünk forradalmat csinálni”. Hogy legalább a pufajkásainkat meg a munkásõreinket nem húzkodtuk meg kicsit az aszfalton. De már ez sem számít. Már csak az számít, hogy Zoltai díszpolgár lesz. S ha valaki kitartóan és mégis és mindezek ellenére csak azt tudja kérdezni, hogy de hát miért, annak elárulom: azért, mert zsidó. S hogy ez zsidózás? Vajon miért az? Ha pedig ez a kérdés túl bonyolult, akkor inkább azt mondom: álljon elõ valaki, és mondjon egyetlenegy indokot, amiért Zoltai megérdemli a díszpolgárságot!
Na ugye…
Te pedig, Zoltaikám, viseld büszkén az új kitüntetésedet. Ha elég sokáig élsz, kapsz te még másikat is.
S azt tudd azért, hogy a te díszpolgárságod minden tisztességes zsidó polgártársunk szemében is botrány. Mert miattatok olyan nehéz és elviselhetetlen minden.
_________________
Ha nem kapnak pénzt, nem tüntetnek. . .
2009-10-11 11:31 barikád.hu
Ma érkezik Budapestre az a gyalogos roma menet, amely október 3-án indult el Jászladányból, hogy így demonstráljon a magyarországi cigány kisebbség állítólagos kirekesztése ellen.
A Jöjj és Lásd elnevezésû akció keretében Kállai László, a Jászsági Roma Polgárjogi Szervezet elnöke néhány aktivistával, és szimpatizánssal kelt útra. A menethez a Hõsök terén csatlakoznak az ország különbözõ részeibõl buszokkal érkezõ tiltakozók, akikkel együtt indulnak a Sándor-palotához, hogy terveik szerint átadják Sólyom László köztársasági elnöknek a Magyarországon élõ romákat érintõ hátrányos megkülönböztetés ellen tiltakozó petíciójukat.
Kállai László korábban elmondta, kiáltványuk elsõsorban a közoktatásban tapasztalható "szegregáció" felszámolását sürgeti, de szót emel az igazságszolgáltatásban, az egészségügyben, a médiában(sic!) és számos egyéb területen érzékelhetõ "kirekesztés" ellen is.
Ha nincs pénz, nincs tüntetés
Kállai László csalódottságát fejezte ki amiatt, hogy többen távol maradtak a menettõl, a Népszabadságnak úgy fogalmazott, „Farkas Flórián vagy Kolompár Orbán engedélye nélkül nem mertek találkozni velünk”. A jászsági roma szervezet vezetõje elmondta, korábban felhívta a kisebbségi önkormányzatok elnökeit, akik mozgósították volna a romákat, de csak akkor, ha pénzt kapnak érte. [b]Amikor rájöttek, hogy ezért nem jár fizetség, visszaléptek – mondta, hozzátéve, a Jászságban így volt, kár lenne tagadni. :Ð
Hétfõn késõ délután majdnem meghalt az a férfi, akit kaszával szúrtak meg az otthona elõtt Kiskunlacházán.
A történtekrõl természetesen alig lehetett hallani. Hogy miért, annak több oka is lehet, szárnyra kaptak mindenféle variációk, amik a híradások hiányában leginkább szájról-szájra terjedtek. Állítólag a tettes családja a kórházban kereste a hátba szúrt férfit, akit a hír hallatán védelembe részesített az Új Magyar Gárda. Szerettük volna kideríteni a féligazságokat és a történteket, így megkerestük a legautentikusabb forrást, magát a sértettet. A barikád.hu exkluzív interjúja Megyeri Gézával, a kiskunlacházi támadás sértettjével.
A Merényi Gusztáv kórház folyosójára érve egy félinformáció rögtön megerõsítést nyert, Megyeri Géza szobája elõtt valóban a Gárda õrködik. A szoba elé érve jeleztem az ott õrséget teljesítõ gárdistáknak, hogy mi járatban vagyok, akik készséggel vezettek be interjúalanyom elé, majd bejelentettek. Az ágyon egy kedves és nagyon jó kedélyû férfi ült csõvel a mellkasában, látszólag megviselten, de önmagát el nem hagyva. Hellyel kínált és még mielõtt kérdezhettem volna hogyléte felõl, mosolyogva megelõzött e kérdéssel. Õ kérdezte tõlem, hogy vagyok. Pillanatnyi elcsodálkozásom és egy rövid diskurzus után elmondta, hogy mostanra már jobban van, de még mindig vannak fájdalmai. Ekkor kezdtük el az interjút.
Sok információ látott napvilágot a Veled történtekkel kapcsolatban. Mi történt pontosan?
-Az egész eset elõzménye az volt, hogy a feleségem hazafelé tartott a barátnõjével, és a Petõfi Sándor, illetve a Móricz Zsigmond utca keresztezõdésénél ott állt ez az N. Jancsi nevezetû jóember, a lovas kocsijával elállta az utat. A feleségemék megkérték, hogy legyen szíves odébb állni, mert nem férnek el. A kocsiról Jani különbözõ megjegyzésekkel hátrébb húzta a lovaskocsit, így lett annyi hely, hogy el tudtak menni mellette. Igen ám, de a tükörbe visszapillantva azt vették észre, hogy ez az ember felmászott, majd leugrott a kocsiról egy kaszával és utánuk kezdett szaladni. Persze lehagyták, s mikor hazaért - nem lakunk olyan messze a helyszíntõl - elmesélte, hogy mi történt. Feldühödtem a hallottakon, ki ne tette volna és mondtam, ezt nem hiszem el, hogy már megint nem bír magával. Kimentem, hogy kérdõre vonjam, de már nem találtam ott. Visszamentem, otthon matattam még egy kicsit a pincében, aztán láttam, hogy kint áll az utcán a szomszédom és két másik ismerõsöm. Átmentem hozzájuk, beszélgettünk, és egyszerre azt veszem észre, hogy jön a Jancsi a lovaskocsival, mellette ott ült az élettársa.
Ez mikor volt pontosan?
-Délután hat óra körül. Szóval jött a kocsival és mondtam neki, hogy álljon meg egy pillanatra, mondja már el, hogy mit képzel magáról? Mi az, hogy fenyegeted a feleségem, és kaszával rohansz utána - kérdeztem tõle, de jóformán ki sem tudtam mondani, leugrott a kocsiról, elõkapta a kaszát és rohanni kezdett felém. Csapkodott mindenfelé, közben kiabált, hogy „megöllek”. Én hátrálni kezdtem, mi mást is tehettem volna, hiszen csak egy mérõszalag volt nálam, ami még a pincébõl maradt a kezemben. Próbáltam abban a pár másodpercben úgy helyezkedni, hogy hátha kikaphatom a kezébõl a kaszát, de mire hozzáfértem volna, már csattant a lapockámban a kasza. A szomszéd barátaim persze igyekeztek segíteni, de mire odaértek volna arra a három méterre, már belém vágott. Nem beszélve arról, hogy a Gyula bácsi 73 éves, így neki csak annyit kiáltottam, még mielõtt belém vágott volna a Jancsi, hogy hívja a rendõrséget. A másik barátom és a fia pedig rárontottak, amikor én már fogtam a kasza fölsõ felét és így hárman próbáltuk kicsavarni a kezébõl a kaszát, ami nagy nehezen sikerült. Visszarohant a lovas kocsira és elhajtott, amit persze a barátom fia igyekeztek megállítani, de azzal a Jancsi neki is megígérte, hogy megöli. Én éreztem, hogy valami nagy baj van, mert csorgott a vér a hátamról. Kezemben a kaszával elindultam haza, közben kértem õket, hogy hívjanak mentõt. Beértem a ház elé, édesanyám kint volt a kertben, a feleségem pedig az ablaknál volt, bekiáltottam nekik is, hogy hívjanak mentõt, mert megvágtak. A nejem elõször azt hitte, hogy hülyéskedem, de mire kinyitotta volna az ajtót, addigra összeestem. Innentõl pedig kiesett az idõ, nem tudom pontosan, mikorra ért oda a mentõ. Azt tudom, hogy még a mentõ érkezése elõtt a ház elé csõdültek a cigányok, mert hát tudod, ilyenkor futótûzként terjed a hír. A mentõvel körülbelül egy idõben érkezett ki a rendõr is, így nagyon nem variáltak az egybegyûltek. A mentõ megvizsgálta a hátam - amit addig a feleségemék törölközõvel nyomtak - látta, hogy komoly a baj. Szorítókötéssel gyorsan elláttak, betettek a mentõbe, aztán felhoztak Budapestre.
A cigányokkal mi volt eközben?
-Nem tudom pontosan, addigra már nagyon rosszul voltam, iszonyatos fájdalmaim voltak. Arra emlékszem, hogy betesznek a mentõsök a rohamkocsiba és elindulunk. Ott még mondtam, hogy erõs mellkasi fájdalmaim vannak. Kedden nagyon cudarul voltam, kaptam fájdalomcsillapítót, de mozdulni sem tudtam a fájdalomtól. Elküldtek röntgenre, ami kimutatta, hogy eltörött a bordám és kialakult egy légmell. Ez szerdán derült ki.
Ilyen erõvel csapott oda a kaszával?
-Igen. A seb maga nem olyan széles, de olyan mély a vágás, hogy hiába a lapockacsont, nem védte meg a bordát a görbe kaszától, így az eltörött. Az ütés érte a mellhártya falat és a tüdõfalat is, a légmell pedig ezért alakult ki. Ezért benyomtak egy csövet a mellembe... Na azt nem kívánom senkinek.
Életveszélyessé lett minõsítve a sérülésed?
-Igen, a doktor mondta is, hogy értesítenie kell a rendõrséget emiatt.
Gondolom mondtad, hogy ismered a tettest.
-Persze, de rögtön el is szökött, végül a Pest megyeiek letartóztatták.
A Gárda hogy jött a képbe?
-Kérlek szépen úgy, hogy felhívott egy lacházi ismerõsöm - aki egyébként gárdista - hogy megérdeklõdje, hogy vagyok. Nem dicsekvésül, de sokan ismernek arrafelé, lévén tizenhét évig postai kézbesítõként dolgoztam Kiskunlacházán. Szóval Attila megkérdezte, hogy vagyok, mint vagyok. Jelezte nekem, hogy utólagos engedelmemmel elmondta az esetet a felettesének, aki azt kérdezte, hajlandó vagyok-e nyilatkozni az ügyben. Mondtam, hogy minden további nélkül. Megbeszéltük, hogy a felettesének megadja a számom, aki jelentkezni fog. Nem sokkal késõbb - ez csütörtökön volt - jöttek be hozzám a nõvérek, és mondták, hogy a cigányok itt puhatolóztak, engem keresnek. Persze nem virágot akartak hozni és jókívánságokat küldeni, ezért a nõvérek és az ápolók határozott fellépésének köszönhetõen sikerült õket elzavarni. Amikor pedig felkeresett az említett Gárda parancsnok, ezt a történetet elmeséltem neki, õ pedig mondta, hogy hamarosan találkozunk. Csütörtökön este itt bóbiskolok az ágyamon, amikor megjelent hat gárdista az ágyam körül. Hát nem tagadom, meglepõdtem. Felhívtam a feleségem is, aki mondta, hogy miután bejelentette a ráckevei kapitányságon a kórházban történteket, azt mondták neki, a rendõrség addig nem tehet semmit, ameddig atrocitás nem történik, és akkor is a kórháznak kell jeleznie mindezt. Végül is felajánlották az õrizetet, de addigra már itt volt a Gárda, így mondtam, hogy jól vagyok. Emberhiány van így is a rendõrségnél...
Történt azután valami, hogy a Gárda idejött?
-Tegnap (szeptember 25. péntek – Á. D.) megint jöttek a cigányok, azzal a szöveggel, hogy hallották, mi történt lacházán és, mit keres itt a Gárda? Persze elküldték õket, de mégsem tudok igazán nyugodt lenni, hiszen az egy dolog, hogy én itt vagyok, rám vigyáznak, de ott van lent a családom. Mi harmincöt éve élünk Kiskunlacházán, az ottani cigányok pedig húsz éve keserítik meg az ottaniak életét. Biztos, hallottad a tegnapi, legfrissebb híreket.
Persze, amikor megverték a fiatal lányt. A Gárda le is vonult emiatt még aznap este. Ugyanazok lehettek a tettesek?
-Ez egy család, rokonságban állnak egymással.
Mi lesz ezután?
-Ez a kérdés gyötör engem azóta, amióta belém vágott a kasza. Nem tudom, hogy mi lesz. Hogy megyek így ki az utcára? Meneküljek el? Hagyjam ott mindazt, amiért egész életemben küzdöttem, hogy aztán ezek meg nyeregben érezhessék magukat? Vérszemet igazán akkor kaptak, amikor kiderült, hogy a Nóri (Horák Nóri, a kiskunlacházi gyermekgyilkosság áldozata – Á. D.) gyilkosa nem cigány volt. Azóta mindenhol ezzel inzultálják és provokálják a lakosságot, úgy, mintha mi tehetnénk róla, holott ugyanúgy fel vagyunk háborodva az eseten, függetlenül attól, hogy a tettes cigány-e vagy nem cigány. A múltkor például a feleségem ült az orvosi rendelõben és az odaérkezõ cigányok minden elõzmény nélkül kiabáltak az ott ülõkkel, hogy „na ugye, nem cigány volt a gyilkos”. Megértem õket, de ez még senkit nem jogosít fel semmire. Én pedig attól félek, hogy mi lesz ezután? Elítélik a bántalmazómat, esetleg börtönbe küldik. Utána kijön és mi lesz? Mire számítsak? Ha nincsenek ott a barátaim, akik segítsenek, talán nem beszélgetnénk most itt. Vagy ha nincsenek a kórházi dolgozók és a Gárda, akkor bejönnek a szobámba? Nem tudom, mi lesz ezután...
- Négy hónapja új család költözött a szomszédomba. Általában nincs gond velük, amikor azonban pénz áll a házhoz, az öreg gyakran felönt a garatra. Azon a szerdán egész nap nem volt nálam, ám a lánya négy óra körül olyan ittas állapotban hozta át a boltba, s hagyta ott nagy örömünkre, hogy ha nem kapaszkodik meg a pultban, valószínûleg elesik. Egy idõ után a vállánál fogva átnyaláboltam és hazavittem. Az utcából többen is látták, amint bementem a portájukra és az épület elõtt átadtam a feleségének a férfit, mondván ilyen állapotban ne engedjék már sehova. Nem tudom mit mesélhetett otthon, de negyedóra múlva vagy 25-30 rokon gyülekezett a kocsma elõtt. Gyorsan bezártam a nagykaput, ám miközben az utca végén lévõ házunk felé mentem, az öreg megtalált, s a kardjával elkezdett hadonászni elõttem. A testvérének a fia fogta le és vette el tõle a fegyvert.
Már lefekvéshez készülõdtünk, mikor este tíz óra körül egy autó állt meg a házunk elõtt és két rendõr szállt ki belõle. Önbíráskodásért és zárjegy nélküli(!) konzerv árusításáért feljelentett a szomszédom. Emiatt ki akarnak hallgatni és házkutatást fognak tartani, tudtam meg a két törökszentmiklósi nyomozótól. Állítólag fekete álarcos személyekkel megfenyegettem az öreget mikor hazavittem, feleségét hasba rúgtam, valamint tíz konzerv kutyaeledelt adtam el neki, melyeken nem volt zárjegy. Az egész szemen szedett hazugság, ám ennek ellenére bevittek a miklósi kapitányságra és csak hajnali fél kettõkor engedtek ki.
Igen, a tejtermelõket gajra vágtuk, az állattenyésztõket is, a cukor gyáraink bezártak, a mezõgazdaságunk be fuccsolt, a pedagógusok és a tûzoltók is sztrájkolnak. Egy biztos, a rendszerváltás elõtt jobban éltünk. Igaz, a TSZ-ben és a Gyárakban is szét loptunk mindent.
Nyílt levél Bajnai Gordon Úrhoz, a Magyar Köztársaság miniszterelnökéhez!
2009. szeptember 28.
Dr. Répás József polgármester nyílt levele Bajnai Gordon Úrhoz a Magyar Köztársaság miniszterelnökéhez.
Nyílt levél Bajnai Gordon Úrhoz, a Magyar Köztársaság miniszterelnökéhez!
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Kiskunlacháza polgármestereként és magyar nemzetiségû magyar állampolgárként fordulok Önhöz levelemmel. Levelem megírásához a düh, a végsõ kétségbeesés és a tehetetlenség érzése vezetett. Az érzés, hogy magyar emberként egyre inkább másodrendû állampolgárként kell élnem saját Hazámban, és a tudat, hogy mivel nem vagyok roma származású, és nem tartozom egyetlen meleg jogvédõszervezethez, vagy egyesülethez sem, nem kapok meghallgatást és védelmet. Magyarként én és honfitársaim csak megbélyegzést kapunk. Magyarként nem hallok mást csak azt, hogy rasszisták, idegengyûlölõk és kirekesztõk vagyunk. Ezt hirdetik külföldön és Hazánkban is. Ma Magyarországon intézményesült a magyarellenesség, s ennek élén az Ön Kormánya áll. Sokmilliónyi magyar honfitársam nevében teszem fel Önnek a kérdést: miniszterelnökként kiket képvisel Ön?
Kiskunlacháza az elmúlt évben számtalanszor szerepelt különféle médiumokban, s a község lakossága nem elõször emeli fel a szavát az egyre durvuló erõszakhullám ellen. Cserébe mit is kaptunk? Segítség helyett megbélyegzést.
Itt Kiskunlacházán ebben az esztendõben a nehéz gazdasági helyzet ellenére 30 millió forintot költöttünk a közbiztonság javítására. Felújítottunk és átadtunk egy új, nyolc fõs KMB-s csoport elhelyezésére szolgáló épületet, ennek egész éves rezsiköltségét finanszírozzuk. Megkezdtük a térfigyelõ kamerák kiépítését, éjszaka a polgárõreink mellett szolgálatot teljesítõ rendõrök fizetését biztosítjuk, megkezdtük a romos ingatlanok felvásárlását, lehetõségeink szerint közmunkát biztosítunk az itt élõ romáknak. Megerõsítettük a mezõõrséget. Felvettük a kapcsolatot és megállapodást kötöttünk helyi cigány szervezetekkel. Az erõszak mégis folytatódik Kiskunlacházán. Az elmúlt hetekben egy kisgyermeket vertek meg úgy hogy kórházba került. Egy élelmiszerüzlet tulajdonosát - aki rendszeresen hitelt ad cigány családoknak- vertek meg azért, mert kérte a tartozást, és erõszakkal fenyegették meg, ha feljelentést tesz. Fiatalkorú cigány gyerekek fizetés nélkül távoztak a benzinkútról, majd a rendõrség hosszas üldözés után kapta csak el Õket. Nem rég egy cigány ember kaszát szúrt egy magyar hátába, mert Õ számon merte kérni rajta erõszakos viselkedését, majd egy hölgyet vertek félholtra, mert nem adott gyógyszert nekik. Hány Olaszliszka kell még?
A rendõröket arra kötelezik, hogy a cigányok által lakott településrészeken rendszeresen járõrözzenek. Mi ránk akkor ki fog vigyázni? Egy magyar ember élete Önöknek nem ér annyit, mint egy cigány emberé? Mi is emberek vagyunk!
Kérdezem Öntõl: Mit kell még tennem, hogy Községem polgárai ne félelemben, hanem biztonságban élhessenek? Ezek már nem „gyerekcsínyek”!
Bennünket agyonverhetnek, gyalázhatnak és mocskolhatnak büntetlenül, értünk sem Ön, sem Kormányának egyetlen tagja nem emeli fel a szavát. Ön egyetlen cigány által meggyilkolt, vagy agyonvert magyar temetésére nem megy el, miközben a cigány áldozatok temetésén minden liberális jogvédõ szervezet és Kormányának tagjai is ott vannak. Kérdezem Öntõl: ott lesz-e a Pesterzsébeten, a cigányok által halálra rugdosott magyar polgártársa temetésén? Ön miért nem állt ki a nagy nyilvánosság elé és ítélte el ezt az embertelen gaztettet?
Tudja-e, hogy mi a valóság a mai Magyarországon, melynek Ön a miniszterelnöke? Cigányok rugdosnak halálra embereket, láncfûrésszel fenyegetik a magyar gazdákat, mert azok meg akarják védeni a tolvajoktól a terményeiket. Magyar embereket tartanak egyes cigányok rabszolgasorban, gyerekeket vernek meg a mobiltelefonjukért, és hogy elvegyék a kis zsebpénzüket. Idõs, munkában megõszült emberek rettegnek cigány tizenévesektõl, akik kaszákkal támadnak azokra, akik szót emelnek az erõszak ellen, és akik orvosokat fenyegetnek meg, hogy kábító hatású gyógyszereket írjanak fel részükre.
Az Ön Kormánya mindent megtett, hogy a Magyar Gárdát betiltsa, mondván, hogy félelmet kelt és gyûlöletet szít, de miért nem tiltja be a cigány szabadcsapatokat, akik felfegyverezve egész megyéket tartanak rettegésben, akik még a rendõrökre is rátámadhatnak büntetlenül? Ami ma Hazánkban folyik, arról az emberek már nem annak függvényében foglalnak állást, hogy jobb- vagy baloldalinak vallják magukat, mert az erõszak nem válogat. Minden becsületes magyar és cigány ember azt akarja, hogy végre rend legyen Magyarországon! Magyarországon erõs rendõrségre és szigorúbb büntetõ jogszabályokra és hatékony jogszolgáltatásra van szükség, hogy a nyugalom és társadalmi béke helyre álljon. Ahol az igazságos törvénykezés és a többségi társadalom érdekei találkoznak. Ez az Ön felelõssége.
Ön felesküdött a Magyar Köztársaság Alkotmányára. Arra a törvényre, melynek 35. § (1) bekezdés a) pontja kimondja: „A Kormány védi az alkotmányos rendet, védi és biztosítja a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkezõ személyek jogait”
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Az Ön Kormánya történelmet írt egy esetben. Precedenst teremtettek, melynek Önök nem örülnek. A Kiskunlacházi gyermekgyilkosság esetében az Igazságügyi és Rendészeti miniszter, valamint az Országos Rendõrfõkapitány együttes sajtótájékoztatóján etnikai alapon azonosították az elkövetõt. Ott kijelentették - Kormányának jelenlévõ minisztere elõtt és nevében-, hogy az elkövetõ nem cigány, hanem magyar származású volt. Ez azt jelenti, hogy a késõbbiekben minden egyes bûncselekmény esetében az igazságszolgáltatás köteles az elkövetõ etnikumát megjelölni.
Engem és egyre több polgármester társamat, kik felemeljük a szavunkat az ártatlan emberek védelme érdekében, a sok igazságtalanság és a többségi társadalommal szembeni kirekesztõ magatartás miatt, folyamatosan lerasszistáznak és véresszájúznak. Önök megbélyegzik azt, aki az igazságról beszél, és tenni akar azért, hogy egy-egy településen végre rend legyen. De mi akkor sem adjuk fel! Egy európai társadalomban az õszinte beszéd a jövõ építésének alapja. Gyökeresen át kell alakítani a szociális ellátórendszert, és érvényt kell szerezni az alapvetõ társadalmi normáknak. Ennek elvégzése az Ön feladata. Most már nem kérünk, hanem követelünk! Erõsíteni kell a rendõrséget, nem szembefordítani a társadalommal. Mi felesküdtünk arra, hogy megteszünk mindent községeink, városaink biztonsága érdekében. S ez az eskü kötelez bennünket, s kötelez a lelkiismeretünk is, még ha meghurcolnak is érte. Emberek milliói rettegnek a cigányság egy része általi állandó erõszaktól. Az elmúlt hét esztendõben százmilliárdok mentek el különbözõ, a cigányság integrációját és felzárkóztatását elõsegítõ programokra. Hol van ez a pénz, és hol van ennek az eredménye? Miért nem az Önkormányzatok kapták meg, akik ésszerûen és hatékonyan tudták volna felhasználni? Ehelyett ellopták azok, akik feleltek ezek elosztásáért. Véleményem szerint a cigányság felzárkóztatását nem az segíti elõ, ha kettõszáz cigány diplomás embert felvesz a közigazgatásba, hanem ha érvényt szerez annak, hogy a cigány családok a gyermekeiket rendszeresen járassák iskolába.
Mi polgármesterek tesszük a dolgunkat. Kérem Önt, Ön is tegye a magáét, értünk és ne ellenünk, esküjéhez híven, hogy Magyarországon végre béke legyen!
[b][color=red]Pálffy Lajos[/color]
Mindig is volt, de manapság valóságos reneszánszát éli a csicskáztatás Magyarországon. Nem a börtönökben, a katonaságnál vagy egyes rosszabb hírû kollégiumokban tapasztalható jelenségekrõl van szó, hanem idõsebb, akaratgyenge és szenvedélybeteg emberek rabszolgamunkájáról, nyugdíjának elvételérõl beszélhetünk egyre nagyobb arányban. Az érintett önkormányzatok, hatóságok egyelõre tehetetlenek a kevés nyilvánosságot kapó ügyekben.[/b]
Emlékezetes képsorokat sugároztak az országos televíziók a Cozma-gyilkosság után Enyingrõl. A településrõl a várható bosszú miatt ismeretlen helyre távozó Sztojka család portáján készültek a felvételek, ahol a sufniban lakó idõs, fogatlan férfi nyilatkozott meglehetõsen zavarosan arról, hogy õ bizony nem látta a kommandósok érkezését, õ csak itt dolgozik és különben sem tud semmit.
A csicskák létérõl, a csicskáztatás jelenségérõl nyilatkozva Babák Mihály, Szarvas fideszes polgármestere törte meg a csendet május végén. Állítását, miszerint a dél-alföldi városban 100-150 csicskáról tudnak, az MNO-nak is megerõsítette. Olyan nyugdíjas, akaratgyenge, szeretethiányos emberekrõl beszélt, akiket helyi tehetõs családok csalnak el nyugdíjas otthonokból vagy szenvedélybetegeket kezelõ intézményekbõl, hogy aztán elvegyék nyugdíjukat és munkára fogják õket. A jelenség Babák szerint sem új keletû, de ez az „újfajta üzeltág” néhány éve olyan mértékben szaporodott el, hogy az már igencsak szemet szúrt a helyieknek.
Babák szerint általában a szomszédok figyelnek fel a kirívó esetekre, a modern kori rabszolgák sanyargatására, de a csicskák megjelenésérõl az önkormányzat is értesül, hiszen ahhoz, hogy a nyugdíjak a „rabszolgatartó” családi kasszájába vándoroljanak, a csicskát be kell jelenteni az adott címre. Ezen túl az önkormányzat még két esetben találkozhat a problémával: ha a szerencsétlen ember védelemért fordul hozzájuk, vagy ha meghal, és el kell valakinek temetnie. Ez utóbbi esetben a csicskatartó a hullaszállítónak átadja a halott papírjait, amik az önkormányzatnál landolnak. Ezek után a helyhatóság gondoskodik a köztemetésrõl, ennek költségeit pedig a közvetlen hozzátartozók felkutatásával próbálja behajtani.
A néha jelentõs nyugdíjjal rendelkezõ csicskák a ház körüli, alantasnak tartott munkákat végzik, a dél-alföldi lótartó családoknál az állatokat gondozzák, de gyakran a család tanyáján élnek és dolgoznak szegényes kosztért, némi italért és szállásért cserébe. Korábban elterjedt volt az is, hogy közremûködésükkel vagy elvett okmányaikkal nagy értékû fogyasztási hiteleket vettek fel, amiket ráterheltek nyugellátásukra, így ezeket még esetleges „szabadulásuk” után is vonták tõlük. Ez a „szabadulás” egyébként elméletileg a csicska szabad elhatározásából történhet, mint ahogy a „szolgálat” vállalása is.
A polgármester beszámolt a csicskává válás valószínûsíthetõ folyamatáról. Szarvasra mindig más, esetleg egészen távoli településekrõl, szociális otthonokból érkeznek ezek a szerencsétlen emberek. Rendõrségi, gyámhatósági vélemények szerint is legtöbbször éppen szenvedélyük miatt környékezik meg õket. Történhet ez az intézményhez közeli kocsmában, ahol maga a leendõ csicska dicsekedik el magas nyugdíjával, de elõfordulhat az is, hogy egyes gondozók „hajtják fel” az alkalmas jelölteket a csicskatartóknak. Meggyõzésük után önként és indoklás nélkül távoznak az otthonból, amit a hatályos szabályok szerint nem lehet megakadályozni. A legtöbben természetesen megbánják ezt a döntést, de a csicskatartó rögtön elveszi a személyes iratokat, aláíratja a nyugdíj átvételérõ szóló meghatalmazást, vagy elkéri a bankkártyát, így olyan helyzetbe kerülnek, amibõl meglehetõsen nehéz kiszabadulni. Ha mégis próbálkozna, akkor az érzelmi zsarolás mellett a „fizikai ráhatás” sem ritka. Egyes veréssel és ételmegvonással büntetett „szolgák” Szarvas kukáiban keresgélnek eleséget, amennyiben elhagyhatják a családi birtokot. A rendõrség többnyire tehetetlen, hiszen a megfélemlített ember mindig úgy nyilatkozik, hogy szabad akaratából tartózkodik a családnál. A város családgondozói léptek fel néhány esetben csak sikerrel, de megtörtént az is, hogy ezt a csicskatartó olyan erõsen sérelmezte, hogy ráborította a hivatali dolgozóra az asztalt. (Hivatalos személy elleni erõszak miatt eljárás is indult a felbõszült rabszolgatartó ellen.)
Babák Mihály már régóta keresi a megoldást a kérdésre. Egy éve összehívta a városházára a Békés megyei APEH, a munkaügyi felügyelõség, a rendõrség és a gyámhatóság képviselõit, hogy megoldást keressenek. Jellemzõnek tartja, hogy az adóhatóság nem képviseltette magát a megbeszélésen, pedig szarvasi, 50-60 milliós házakkal és több luxusautóval is rendelkezõ csicskatartók csak minimális adót fizetnek, tehát a feketén foglalkoztatás mellett errõl az oldalról is meg lehetne szorongatni õket.
Tökéletes és zseniális. És minden-minden benne van. Mármint a képben, amelyen egy kommandós autóba ülteti a cigányok meggyilkolásával gyanúsítottak egyikét.
A gyanúsított karján hatalmas sátánfej vigyorog.
A kommandós csuklóján pedig a székely rovásírásos felirat: Turul népe. A Turul népe legyõzi a sátánt. Igen. Ettõl tökéletes az egész. A pillanat, amely örökkévalóság lesz egykoron.
S a sátán most retteg. És sokféle a sátán.
Mennyi és mennyi alakban kísért, rombol, szít viszályt, ármánykodik, fertõz, gyilkol és pusztít. Sokféle a sátán, és akkor a legveszedelmesebb, legundorítóbb, amikor jónak, becsületesnek, tisztának maszkírozza magát.
Mi ezt a sátánt ismerjük a legjobban. Mi ezt a sátánt nem ismerjük fel leggyakrabban. Pedig itt van, itt jár közöttünk nap mint nap. S mert látta õ is a képet, melyen a Turul népe legyõzi õt – hát azonnal rávetette magát.
Beült a sátán az egyik õneki szentelt rádióstúdiójába, és jónak, becsületesnek, tisztának álcázva magát, haladéktalanul nekilátott rombolni, szítani, ármánykodni, fertõzni és pusztítani. Beült a sátán a rádióstúdióba, és arról kezdett beszélni, hogy a kép, a pillanat, amelybõl örökkévalóság lesz egykoron, mennyire rémisztõ és veszélyes és árulkodó.
A székely rovásírás szúrt szemet a sátánnak, és persze még inkább a felirat: Turul népe.
Beült a sátán a stúdióba, és világgá ordította hazug és álságos és farizeus rettegését. És azt mondta, hogy a képen látszik, a képrõl ordít a veszedelem: a nácik már ott vannak a kommandósok között.
Ez a sátán fõmûve. Persze a sátán fõmûve és minden törekvése is sokféle, de mifelénk csak ez. Hogy a Turul népe legyen a nácik népe. Minden követ megmozgat ezért a sátán. Már vagy nyolcvan esztendeje. S most, hogy meglátta a képet, amelyen Turul népe elvezeti, legyõzi õt, hát felhördült.
S mert õ a sátán, hát kifordított mindent – megint.
Persze hogy megérezte, megértette õ is a pillanatot, s a pillanatban a szimbólumot – miképpen azt is felfogta nyomban, hogy ebbõl a pillanatból lesz örökkévalóság egykoron. Megértette, felfogta õ, hogy Turul népe gyõzni fog. Mert ezeregyszáz esztendeje küzd ellene mindenki, de hiába. Megõrül a sátán attól, hogy a magyar szenvedéstörténet végül is az örökkévalóságban mégiscsak sikertörténet. Ezért nézi a sátán habzó szájjal a képet, s a kommandós karján a székely rovásírást: Turul népe.
S felvonyít kínjában: Nácik!
S a vonyítástól, a sátán farizeus panaszától megébrednek sok-sok évszázados álmaikból a fontos dolgok. Fontos dolgaink…
Megébred Énlaka öreg temploma, s benne a székely rovásírásos felirat: Egy az Isten.
Megébrednek a székely hõsök, s mert látják, hogy van utód, s hogy mindennek ellenére van folytatás, hát dörmögnek kicsit, aztán csak elmosolyodnak, s álmodnak tovább.
A sátán meg nyafog, panaszkodik, kínlódik tovább. Hogy mi lesz itt, ha már a kommandós is Turul népe, ráadásul székely rovásírással az.
Az.
Hála a Jóistennek.
Hála a Jóistennek, hogy nem sátánfej vihog a kommandós fiú csuklóján. Vagy valami egyéb, kozmopolita, idegen, ócska, hazug, embertelen, ostoba jel.
Hála a Jóistennek, hogy ez a magyar fiú rájött: akinek nincsen múltja, annak nincsen semmije sem.
Ugyanis éppen ez a sátán legnagyobb találmánya. Hogy a múltat majd végképp eltöröljük.
S mindig azt hiszi a sátán, járván-kelvén e mai kocsmán, amelyen nem léphet túl soha, hogy nyerésre áll az ügye. Mert hát ez a mai kocsma egy halódó civilizáció pokla. A sátán kedvenc helye.
De Turul népe még a helyén van.
S ameddig van eredetmonda, ameddig van múlt, ameddig van emlékezet és hagyomány, addig a sátán nem gyõzhet soha – bármennyi rádióstúdió, lap, tévé is áll rendelkezésére.
És most nyüszít. Nyálzik. Kapálódzik és retteg a sátán. S legeslegjobb fegyverével, leghûségesebb csatlósával, a nácizmussal vagdalkozik.
Látni akarom egyszer, amikor bankrablók kerítenek hatalmukba egy pénzintézetet, és a rádióstúdió undorító, farizeus sátánja is ott van éppen. S félelmében saját mocskában úszva lapít a földön, amikor berontanak a kommandósok, és megmentik õt. Õt is. A nyomorultat, aki nem lát mást, csak egy kezet, amely felemeli a földrõl. És a kézen ott lesz a felirat: Turul népe… Igen.
Neked pedig, Turul népének fia, megszorítanám a kezed.
*A hoax (angol eredetû vándorszó, jelentése: "beugratás", "megtévesztés", "átverés", "álhír" vagy "kacsa" ) leggyakrabban az e-mailben terjedõ álhírek, kacsa-lánclevelek különféle változatait jelöli, bár az átverés gyakran kiegészül honlapokkal, illetve nemritkán az írott sajtó vagy a tv is hajlamos átvenni.
John Howard – Ausztrália miniszterelnöke 1995-2007
„A BEVÁNDORLÓKNAK KELL ALKALMAZKODNIUK, NEM A HAZAIAKNAK! Vegyék tudomásul, vagy hagyják el az országot. Elegem van abból, hogy a mi nemzetünknek kell folyton óvakodnia, nehogy bizonyos egyének vagy nemzetük megsértõdjék.
Kultúránk évszázadok alatt fejlõdött ki, amely olyan nõk és férfiak harcára, bátorságára és gyõzelmeire épül, akik valamennyien a békét keresték és akarták.
Legtöbbünk anyanyelve angol, nem pedig más nyelv. Ezért, ha a mi társadalmunkhoz akartok tartozni, .... tanuljátok meg a nyelvünket!
A legtöbb ausztrál Istenhivõ. Nem csupán néhány keresztény, nem a szélsõjobb, nem politikai kényszer, nem – puszta tény, hiszen nemzetünket keresztény meggyõzõdésû férfiak és nõk alapították, és ez egyértelmûen dokumentált.
És ezért nem elvitatható, hogy ezt iskoláink falain kifejezésre is juttassuk.
Ha Isten megbotránkoztat benneteket, akkor azt tanácsolom nektek, válasszátok hazátokul a világ valamely más táját, mert Isten a MI KULTÚRÁNKNAK alapja.
El fogjuk fogadni a ti hiteteket, nem fogjuk megkérdõjelezni. Csupán annyit kívánunk, hogy a mi hitünket is fogadjátok el, és éljetek velünk harmóniában, békében és örömben.
Ez itt A MI NEMZETÜNK, A MI FÖLDÜNK és a MI ÉLETVITELÜNK, és minden lehetõséget megadunk nektek, hogy javainkból részt kapjatok és velünk együtt élvezhessétek.
De ha állandón panaszkodtok, sajnálatot hajhásztok, történelmi zászlónkat égetitek, hitünket becsmérlitek, keresztény értékeinket semmibe veszitek, életvitelünket elítélitek, akkor arra biztatlak benneteket, éljetek demokráciánk és társadalmunk egy további elõnyével: AZZAL A JOGGAL, HOGY ELHAGYJÁTOK AZ ORSZÁGOT!
Ha nálunk nem vagytok boldogok, akkor MENJETEK EL! Nem kényszerítettünk benneteket, hogy ide jöjjetek. Ti akartatok hozzánk jönni. Hát fogadjátok el azt az országot, amely titeket is elfogad.“
példaértékû!
Majd ha nálunk is lesz egy ilyen MINISZTERELNÖK,akkor...,de addig nem!
Elképzelhetõ, hogy politikai megrendelésre követik el a romagyilkosságokat az ország közbiztonságának az aláásására – nyilatkozta az egyik kereskedelmi televíziónak Sándor István – Papa, korábbi fõnyomozó.
Sándor István szerint a bûntény felderítéséhez a motivációt kell megfejteni: Valakinek olyan - nem anyagi - haszna származik ebbõl, ami miatt megéri
vállalni ezt a sorozatot. "Ez több mint rasszizmus: ágyban fekvõ anyát és gyermekét ennél erõsebb motívumból lõhetnek le." - mondta Sándor István, aki
szerint a romák azért válhattak célponttá, mert rajtuk keresztül lehet destabilizálni az ország közbiztonságát.
"Az egész magyar cigányság célponttá vált" - mondta a volt fõnyomozó. Sándor István úgy véli, hogy a gyilkosságokat gondos terepmunka elõzi meg: a
földrajzilag egymástól távol esõ helyeken csapnak le, szétaprózva ezzel a rendõri készültséget, a falu szélén, ahonnan könnyen el tudnak menekülni, védetlen emberekkel szemben.
A fõnyomozó emlékeztetett rá: 1996 vége és 1998 tavasza között hasonló helyzet volt: a robbantás-sorozattal az ország közbiztonsági helyzetét akarták szétzilálni. Akkor is több halálos áldozat volt.
Ami tény: jól szervezett, céltudatos "csapat" követi el a romagyilkosságokat - hangsúlyozta Sándor István. "Például a vadászpuska használata is erre utal, mivel ez kevés, és nehezen azonosítható nyomot hagy maga után. Aki
gyilkolt, nem elõször gyilkolt, és nem itt kezdte. Ezért nem lehet kizárni azt, hogy külföldrõl érkeztek, akár fizetett volt katonák az elkövetõk." A csoportban kell lenni egy irányítónak, aki tudatosan eltervezi a
gyilkosságokat, végrehajtóknak és a kettõ közötti közvetítõknek. A magyar rendõrség jelenleg nem rendelkezik olyan operatív állománnyal, aki be tudna
épülni egy ilyen csoportba.
Sándor István úgy véli, hogy ha tízszer ennyit kínálnak fel, akkor sem hozhat eredményt a jelenlegi nyomozás, amennyiben nem kapcsolódik hozzá titkos, "élõerõs" információgyûjtés, operatív nyomozó iroda!
Kedves barátom! Nem érteni, hanem fizetni! Ez a logika!
Egy biztos, a nyár végére rengeteg munkahely szûnik meg.(még mindig) Itt a fizikai munkásokra gondolok, õket érinti fõleg az augusztusi leállások, melyek után a külföldi cégek-gyárak nem valószínû, hogy újra indulnak hazánkban. Eddig is csak a raktárakba dolgoztak-termeltek. Ez nem logika, ez TÉNY!
A kormány szerint a cukor és a só nem számít alapélelmiszernek, a burgonyaszirom viszont igen, így az a kedvezményes áfakörbe sorolandó.
Nem csitulnak a kedélyek a hónap elejétõl megváltozott áfakulcsok miatt: sem a kereskedõk, sem a vásárlók nem értik, milyen logika szerint sorolták az egyes termékeket a 18, illetve a 28 százalékos kulcsokhoz.
A kedvezményes 18 százalékos forgalmiadó-kulcs a pékárukat és a tejtermékeket érinti, így például a vajnál eddig olcsóbb margarin immár 25 százalékos áfával adózik, miközben az alacsonyabb kulccsal adózó élelmiszerek körébe került például a vajkrém, a zacskós fagylaltpor és a burgonyaszirom is.
Azonban a kispénzûek számára fontos alapvetõ élelmiszerek, mint a fehér liszt, az étolaj, a hagyományos rizs, a cukor és a só is immár 25 százalékos áfával adóznak -pedig a kormány célja elvileg épp az volt, hogy a szegények ne viseljék az 5 százalékos áfaemelés terheit.
A magyarországi Európa Parlamenti választási kampány az atv.hu információi szerint már a távoli Egyesült Államokban is tombol. Legalábbis az USA-ban élõ Barát Gábort elérte, mégpedig Morvai Krisztina, a Jobbik listavezetõje írt neki levelet.
A fiatalember egyébként több mint tíz éve él az Egyesület Államokban, ahol egy sikeres cégnél dolgozik vezetõ beosztásban, elmondása alapján mindig is büszke volt, s mai napig is büszke magyarságára. A magát büszke magyar zsidónak valló férfi évek óta levelezõ tagja az Egyesült Államokban mûködõ, a Fodor András ELTE nyugalmazott docense alapította, a szó klasszikus értelmében vett konzervatív értékrendeket valló Deák Ferenc Polgári Internetes Levelezõ Körnek.
Ennek a levelezõ körnek a nyílt listájára, írja az atv.hu, ám Barát Gábornak címezve küldött obszcén stílusú, nyíltan antiszemita levelét, Morvai Krisztina. A listavezetõ szó szerint azt írta:
"Nagyon örvendenék, ha a magukat "büszke magyar zsidóknak" titulálók szabadidejükben aprócska metélt farkincájukkal játszadoznának az én gyalázásom helyett. A magukfajták megszokták, hogy ha egyet szellentenek máris vigyázba áll és önökhöz igazodik minden magunkfajta. Szíveskedjenek tudomásul venni: ennek VÉGE!!!! Felemeltük a fejünket és nem tûrjük tovább a magukfajták terrorját. Visszavesszük a hazánkat! Szívélyes üdvözlettel: Morvai Krisztina"
Én leszek nektek képviselõ Brüsszel . Csinálok nektek sok jó . Nektek nem kell csinálni semmi se , csak szavazni rájám . Üljetek nyukotan én majd minden elrentezek ami kell. Lesz megint minden natyon szép. Minden natyon jó .
Na ja ,persze ,nekem is jár majd ety kis pénz ami utye természetes .
Mert utye én tolgozom értetek . Sok munka .
S akkor majd tinektek lesz jó ! Jönnek a szép idõk. Csak ne álljatok az eresz alá ha esik. S menjetek be , ha hiteg van , mert rájátok esik a hó és megfaty. Vityázatok mert fõ az egészség. Trága a doktor ! Pláne tinektek.
Láttyátok én már most is kontolok rátok . Szavazatok rám s erre Bokrosra aki van itt mellettem . Késõbb majd az Ibolykára is, aki engemet is meg tikteket is szeret natyon .
Énekem teljesen mintety milyen van kormány .Énekem minden kormánynál megvan a pénzem , csak most van ez a lehetõség , hoty lehet ety kicsit tõbb . Ezért képviselem az ütyet ami éppen van, mert ütyek mintig vannak.
Ha pedig nincsenek akkor csinálni kell hoty letyenek. S akkor a jó ütyért már sokáig lehet harcolni .
Tinektek pedig lehet szavazni ,mert van demokrácia amire mi vityázunk hoty legyen , hoty letyen mit képviselni
ami fontos .
Hajrá matyar !
Ha jönnek az ÚJ választások, SZAVAZZ , de jusson eszedbe, hogy:
A baloldalra szavazok:
- mert szeretem hallgatni a milliárdosok szájából az
Internacionálét.
- mert szeretem látni a kábszeres ****k felvonulását az Andrássy
úton és elítélek minden szélsõséget.
- mert a komplett Terézvárosi és Erzsébetvárosi frakció
elõzetesben van.
- mert a volt pénzügyminiszter fiai védelmi pénzt szednek.
- mert szeretem, amikor szemeket lõnek ki állami ünnepségeken.
- mert jó, hogy az In-Cal megmotoz, miközben a családommal sétálok a Múzeum kõrúton március 15.-én.
- mert rajtunk röhög Európa és elhatárolódik tõlünk már Románia és Bulgária is.
- mert szegény Soros Gyuri bácsit csak mi fogadjuk be.
- mert hiteles elõttem (Haj-dúbét Libás) Bajnai György (OFF-SHORE
Gordon, aki szerint úgy igazságos, hogy fájjon mindenkinek, csak nekik ne.
- mert szeretem, amikor romlik a forint.
- mert tényleg nem emelték a gáz árát.
- mert hazudtak éjjel-nappal.
- mert tényleg nem vezették be a vizitdíjat és a kórházi
napidíjat.
- mert a 4-es Metro 190 milliárd helyett 600-ból épül(?).
- mert a Baja Feri bá már rég nem utalhatott pénzt a Zsurki
vodkagyárnak.
- mert a honvédelmi miniszter atomrészegen szónokolt a Gripenek
átadásán.
- mert végre van digitális tábla néhány iskolában, néhányban pedig
angol WC sincs.
- mert az orvosaink már szerte Európában gyógyítanak, itthon
pedig…
- mert dübörög a gazdaság és ugrik a pannon puma.
- mert semminek nincs felelõse és szabad a rablás.
- mert a Közraktár utcai bálna épületet off-shore cég építheti.
- mert eladják külföldi cégeknek a közmûveinket és kiárusítják a
vízvagyont is.
- mert a Jegybank elnöke egy év alatt 800 millió forintot tüntetett
el a vagyonbevallásából.
Kérlek, szavazz Te is a balliberális oldalra!
Honlapunkon sütiket (cookie) használunk a felhasználói élmény fokozása érdekében. Amennyiben szeretnél vele megismerkedni, ITT bővebb információt találsz róla.
:Ð
:Ð
