A jász községek legnagyobb része már a középkorban lakott hely, határuk azonban a lélekszámmal együtt sokszor változik. Elõbbi tekintetben különösen döntõ hatású lehetett Kun László diplomája (1270), amely elrendeli, hogy a kunok fonott kunyhók és sátraik helyett rendes falvakat építsenek és ne kóboroljanak. Berény, Árokszállás, Fényszaru, Apáti, Alsó- és Felsõszentgyörgy, Dósa, Jákóhalma, Mihálytelek, Ladány, Kisér községeken kívül Ágó és Négyszállás is mint jász község szerepel, mindkettõ nagyobb hely akkor, mint Apáti, Ladány és Alsószentgyörgy. Nagyon sok zavart okoz a jászok megtelepedésének elbírálásánál az a körülmény, hogy a legújabb kutatások szerint (Fodor Ferenc egyetemi tanár e téren valóban nagyszabású munkát végzett) a jászok szállásai nem képeztek összefüggõ területet, hanem a legjobb minõségû legelõket élték csak állataikkal s eleinte nem törõdtek azzal, hogy a közbeesõ, csekélyebb értékû területeket mások, akik erre donációt kértek és kaptak, a maguk ékes használatára lefoglalták. Késõbb egyes jász kapitányok is igyekeztek ily módon maguknak erõsebb birtokjogot szerezni. A XIV. sz. végén már a földmívelés a jászok között is elterjed, sõt határvillongásokra is okot ád, amelyeket néha királyi beavatkozás rendezett. Ez a határok teljes kialakulásának csalhatatlan jele.

Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Még nem értékelték