Volt egyszer egy gombgyár Ipartörténeti emlékek a Jászságból
Orosz József egy jászalsószentgyörgyi szatócs család gyermekeként született 1915-ben. A család esztergályosnak taníttatta a nagyon jó mûszaki érzékkel megáldott fiút. A szatócsbolt valószínûleg nélküle is üzemelt. S milyen jól döntöttek. Az ezermester fiút vállalkozói szellemmel is megáldotta sors, mert mindenre megtalálta a megoldásokat, s mindenbõl pénzt tudott „varázsolni”. Persze lehet, hogy e tulajdonságoknak csak a mai korszellem kapcsán tulajdonítunk nagy jelentõséget. A családtagok, régi ismerõsök állítása szerint azonban Orosz József olyan tehetséges és tevékeny ember volt, hogy amihez hozzákezdett, azt sikerrel tudta megvalósítani.
A fiatal esztergályos, miután felszabadult Pestre ment dolgozni. Leánya, Orosz Gabriella elmondása szerint a fõvárosban egy gombgyárban (is) dolgozott. Ott kitanulta a gombkészítés minden csínját-bínját. A gyöngyház-gomboknak a harmincas években minden bizonnyal volt jó piaca, így érdemes volt ezzel foglalkozni. Orosz József visszatért szülõfalujába és itt 1942 tavaszán kialakította a Jász Gombgyárat. A fellelt dokumentum szerint 1944 februárig üzemelt ez a gyár. Jászalsószentgyörgyön Fõ utcán volt, Csák László házát bérelték e célból. Orosz József és Jeles András társas cégeként mûködött, 25 dolgozót alkalmaztak és a gombokat folyami kagylóból készítették, melybõl a Zagyvában volt bõven akkoriban még. „A gyárban volt csiszológép, fazongép, köszörûgép. Egy mázsa kagylóért 2-6 pengõt fizettek. A gyûjtõk a kagylót egy gereblyéhez hasonló hajlított szerszámmal szedték ki az iszapból. Megmosták, vízben kifõzték. A kagyló így elpusztult, ezen kacsát neveltek. A tiszta kagyló burkát, a szaruanyagot munkálták meg a gépekkel.” A Jász Gombgyárban a dolgozók közül név szerint említik a következõket: Viszentin Károlyt, Gáspár Józsefet, Csonka Jánost, Nagy Sándort, Urbán Bélát, Gajdos Józsefet, Lajkó Mihályt, Sallai Jánost, Túróczi Istvánt. A dolgozókon túl a kagylót gyûjtõknek is megélhetést biztosított a gyár, írták a községi történetírók. Ehhez a Molnár házaspár azt fûzte hozzá, hogy nincs tudomásuk errõl az üzemrõl. Feltételezésük szerint Alsószentgyörgyön inkább csak a kagylók összegyûjtése folyt. Jeles Andrásban pedig a fõvárosi kapcsolatot, egy ottani gombgyárban szerzett ismeretséget gondoltak.
Nincs sajnos adat arról, hogy Jászalsószentgyörgyön miért és miként szûnt meg ez a gyár. A háború, majd a felszabadulás évei azonban épp elég indokot jelentenek. Ebben az idõszakban kötött házasságot is, így új terveket is szõtt minden bizonnyal. Orosz József leánya és veje közlése szerint Jászberényben 1946-tól létezett a gombgyár. Az Üstökös utcában álló épület a gyár céljaira épült, úgy lett kialakítva, hogy a hatalmas pincében raktározásnak legyen hely. A hosszúkás épülethez nagy, fedett kapualj is tartozott, ahová egy teherautó is be tudott hajtani. A termek pedig a gyártási folyamatnak megfelelõen lettek kialakítva. A család egy, a másik utcára nyíló házban lakott, de az udvaruk közös volt. Az Üstökös utcai épület csak gyárként üzemelt. Forrás: Kiss Erika - Ipartörténeti emlékek a Jászságból I. rész
admin
- 2008.07.12 10:08:24
0 hozzászólás ~
1141 megnyitás
|