Merthogy Weismüller László, de még inkább már elhunyt édesapja, Weisz Béla igazi legendának számít Jászalsószentgyörgyön, ezen a majd’ négyezer lelket számláló kistelepülésen. Egy rövid önkormányzati nyomozással indul a tényfeltárás. A községháza egyik emeleti irodájában hamar megtörjük a csendet:
– Kézcsók, a falu hírességéhez jöttünk volna, a megyei napilaptól keressük.
– Laci? Úgy hiszem, hogy a Vörösmarty utcában lakik. Lefordulnak a legforgalmasabb sörözõnél jobbra és megtalálják – hadarja egy szuszra a hölgy. – A házszámot nem tudom, de Kisjohnny a telefonkönyvben sincs benne, kérdezõsködjenek, õt aztán mindenki ismeri.
Weismüller László beceneve hallatán széles mosolyra húzódik a szánk, már tudjuk, hogy tényleg megtaláltuk, akit keresünk. A kocsmában tényleg zajlik az élet, fel is vetõdik bennünk a kérdés, hogy vajon nem itt kellene-e kezdeni a kérdezõsködést. Aztán mégis inkább beljebb merészkedünk az utcán és egy munkába induló asszonyt lepünk meg a kérdéssel:
– Nem tudja véletlenül, hogy merre találjuk a Weismüller-házat?
– Éppenséggel pont itt állnak elõtte!
Tátott szájjal nézek rá, hebegek-habogok:
– Akkor Ön a...?
– Jajj, dehogyis, Laci itt lakik pont szembe, de úgy látom, hogy most nem találják itthon. Próbálkozzanak a közeli borozónál. Azzal szemközt szokott dolgozgatni – kapjuk az ukázt.
Azt már régóta tudjuk, hogy egy faluban mindenki mindent az ivókról tájol be, de a sörözõ után borozó útbaigazításon megint jót mosolygunk, ma sem hiába keltünk fel. Két sarokkal lejjebb rá is találunk az emlegetett helyre, szemben pedig rögtön arra, akit keresünk. Weismüller László ötvenes évei elején járó munkásember, kemény arcvonásokkal, határozott kézfogással.
– Én lennék az, mi járatban? – kérdezi kurtán.
– Az Új Néplaptól jöttünk. Kicsit leporolnánk a Weismüller-aktákat, ha nem bánja.
– Johnnyról akarnak hallani? Nem sokat tudok róla mondani, inkább apám õrizte az emlékét, de õ már jónéhány éve nincs velünk.
– Tulajdonképpen Önnek kije is a híres Tarzan? – tettem fel a kérdést, amibõl egy olyan eszmefuttatás kerekedett, amit kibogozni még a legalaposabb családfakutatóknak is komoly fejtörést okozott volna.
László szerint dédnagyapja Erdélybõl vándorolt ki az Egyesült Államokba és a korábban felmerült híresztelésekkel ellentétben Johnny Weismüller már a tengerentúlon született (igaz, egyes életrajzaiban Temesvárt tüntetik fel szülõvárosaként). Johnny-t és László nagyapját testvéri kötelék fûzte egymáshoz és míg utóbbi Magyarországon állapodott meg, addig elõbbi sikeres élsportolóként és színészként vetette meg a lábát Amerikában. László nagyapjának két gyermeke született, Béla és Mátyás, akik együtt voltak borbélyok Jászalsószentgyörgyön. László pedig, bár apja nagy nyomást gyakorolt rá, mégsem állt be fodrászsegédnek, a vegyesiparcikk-eladó szakmát tanulta ki és lett boltvezetõ a községben.
– Apám, Béla bácsi volt a falu elsõ díszpolgára, õt itt mindenki ismerte és tisztelte, csak az nem nyiratkozott nála, akinek nem nõtt szõr a fején – folytatja a sztorit "Kisjohnny". - Mondom, nekem sem fotóm, sem egyéb relikviám Johnny-ról, egyedül a nevét õrzöm, azt sosem magyarosítanám, ahogy a két fiam sem. No meg a Tarzan-filmek villannak be. Rémlik, akkor büszkélkedtünk is mindenkinek, hogy ez a kétméteres óriás a családhoz tartozik.
– De Béla bá csak mesélt magának valamit – akadékoskodom, hátha sikerül kihúznom belõle.
– Azt mindig mondta, hogy a magyar vér sosem vált vízzé, Johnny is imádta a lányokat – ered meg László nyelve. - Amikor sztár lett, egész kis háreme volt, ráadásul azt mesélték, hogy a halála elõtt az öregotthonban még egyszer-egyszer elengedte a legendássá vált Tarzan-üvöltést. Az egész család összejött, mikor megtudtuk, hogy elvitte az érelmeszesedés.
Kis közjáték szakítja meg a beszélgetést, a szám már a fülemig ér. Egy falubeli sétál be az üzletbe, nyilvánvalóan László cimborája, érzõdik rajta, hogy a szemközti italkimérdébõl jött.
– Maguk most itten a Lacit mirûl faggatják? Hogy kinek a kije? Hát Weismüller, no és abban mi a vaszizdasz? Én meg Fülöp vagyok, akkor nekem meg Fülöp király a rokonom, hoppá jóreggelt, gúdmorning!
Ezzel a helyzettel már nem tudunk mit kezdeni, egy lépésbõl mattot kaptunk, Kisjohnny-t még megkérjük, hogy mutassa meg a házat, ahol felnõtt, a templom mellett. Nagyvárosból jött ember számára ez hihetetlen, de õt itt, Jászalsószentgyörgyön tényleg mindenki ismeri és ahogy láttuk, szereti is. Ha élne, valószínûleg Johnny Weismüller is büszke lenne rá, hogy van egy aprócska szeglete Magyarországnak, ahol a Weismüller név hallattán több ezren felkapják a fejüket és mégsem Tarzan jut eszükbe róla...
