 |
 |
 |
 |
Véletlen képek a Galériából
Utoljára feltöltött kép:
Utoljára létrehozott albumok:
|
 |
 |
 |
 |
|
|
|
|
Online felhasználók
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 1,400
Legújabb tag: pali470525
|
|
|
|
|
|
 |
 |
 |
 |
Egy strázsamester levele Jászalsószentgyörgyre
Az 1848/49-es szabadságharc idején a Habsburg Birodalom távoli tartományaiból Kossuth hívó szavára: „A szegény magyar haza lángokban áll...” szökve-harcolva hazatérõ huszárok a hazaszeretet legszebb példáját adták az utókornak. Nemrégiben egy televíziós csatornán újból láttam Sára Sándor „80 huszár” címû filmalkotását, melyben a filmrendezõ emléket állított az ezer veszéllyel dacoló, a súlyos büntetéstõl és a haláltól sem visszarettenõ hazaszökõ katonáknak.
A film egyik jelenetében a huszárokat az idegen városban elárulják. Ez a jelenet juttatta eszembe Szetsey István strázsamester személyét, illetve levelét, melyet édesanyjához Jászalsószentgyörgyre írt. Bizonyára az Országos Levéltárban megõrzött levél tartalma is megihlette a film alkotóját, hiszen a huszárok elárultatása, szökésük helyszínei megegyeznek Szetsey levelében foglaltakkal. Szetsey István nevével korábban is találkoztam helytörténeti kutatásaim során, de történetét még nem kapcsoltam össze akkoriban a filmmel. Rédey István „Jászok és kunok az 1848/49-es szabadságharcban” címû könyvében ír a Nádor huszárok több csapattestének hazatérésérõl, köztük Szetsey István strázsamester századának szökésérõl, fogságba esésérõl és ismerteti levelének tartalmát is. E könyv szerzõje a forrásjegyzékben utal az „Ötlettõl a filmig” könyvsorozatban megjelent Csoóri Sándor – Sára Sándor: „80 huszár” címû könyvre is. Engem természetesen megragadott az a tény, hogy a törökszentmiklósi születésû, de édesanyja révén az én szülõfalumhoz Jászalsószentgyörgyhöz köthetõ Szetsey István egy nagyszerû film ihletõje hõsies magatartásával, bátor tettével. Nézzük hát a történelmi tényeket:
1848. október 28-án Szetsey István strázsamester Mohácsi Valentin õrmestertársával, 8 tizedessel és 120 huszárral indult kerülõ úton Porosz Szilézián keresztül a haza hívó szavára. Porosz földön, Friedlandban a lakosság szeretettel fogadta a magyar huszárokat, azonban a város papságának árulása folytán a porosz katonaság õrizetbe vette õket, és az osztrák hatóságoknak történõ átadásukat határozták el. Szetsey, mint a csapat vezetõje számolt vele, hogy a halál vár rájuk. S legnagyobb bajával kihez fordulhat az ember? Szetsey levelet írt Jászalsószentgyörgyre édesanyjának, amiben kérte a falu elöljáróságát, hogy a magyar kormánynál járjon közbe szabadon bocsátásukért. A lúdtollal írt megfakult írás ma is élõ történelem:
„Fridland am 1 –ten November 848. Kedves szeretett Szülõm! Életem sorát röviden leírom…amely egy kevéssé borzasztó. Miután kedves hazánk vérengzõ állapotját hallván, mindenféle módokat használtam és elkövettem segítségére jönni, amely is mind sikertelenül megyettetett, s ennél fogva kénytelen voltam más módhoz nyúlni, az az, ha merem mondani, elszökni. Az össze esküvés áll még 1 strázsa Mester, 8 káplár és 120 közemberbül, az indulatunk volt 28-án a múlt hónak. Marsomat vettem Burkus országnak, miután nagy fáradsággal Cseh országbúl több zûrzavarok közt a Gránitzon bejutottam 1 napi földet tettünk a Burkusok közt – de már annyira elcsüggedtünk, hogy kénytelenek voltunk magunkat quártélyba tenni, ahol is a Polgárság igen szívesen fogadott, mivel mind németh és a mi akaratunkon vagynak, — de egy akasztófára való pap bennünket elárult, azonnal az ott levõ katonaságtól arredáltattunk.
Így tehát kedves Szülõm gondolhatja, hogy fogottak vagyunk, hanem dolgom igen jól mén máskülönben, enni innyi ugyan van elég, úgy gondolom, hogy az akasztófa a hátam megett van, csak a horogba kell akasztani, mivel nálunk Regimentnél Standrecht volt kihirdetve a sok szökés végett, miért már nagyobb része elszökött, így tehát semmi jót nem várhatunk, az egy reménységem, hogy talán a Polgári kar oltalma alá vész, akik ugyan igyeksznek benne.
Kedves Szülõm, most nincs egyéb mód, mint ezen levelet mutassa meg a Város elõljáróinak, hogy a magyar Minisztériumhoz folyamodjanak és a Berlini – és Frankfurti Nemzetõr kormányához felõlünk tudósítást és kérést nyújtsanak, hogy bennünket mint igazi haza szeretõ fiúkat nem vissza a Német Törvény alá, hanem Magyarország felé Transferáljanak. Különben az akasztófa vár a nyakunkra. Kedves Szülõm! Én magam személyére minden órában eljöhetnék oly alkalmatosság vagyon kezemben, de mit használ, ha a többi legénységet elnem hozhatom, a Hazának vélek nem használhatok, örökös átok a fejemen. Mint Comandansnak nem is illene, mivel összve esküdtünk együtt élni és halni, nyerni vagy veszteni.
Ennél fogva kérem a Ns Város elõljáróit, hogy azon pár lépést mellettünk megtenni ne terheltessenek csak Budára bejelenteni a dolgunkat ott, azután úgyis fogják tudni, hogy fognak rajtunk segíteni
…Ha az Isten szerentségesen haza segít, hogy szegény hazánknak segíthessünk minden fáradtság minden nyugtalanságot elfelejtünk, hanem kevés a reménység …mert … elveszett… Ennélfogva kérem a Magyarokat az egész Bajtársaim nevében, hogy amit mellettünk tehetnek, segítsenek, hogy ennyi igaz hazaszeretõ magyar fi ne jusson azon gyalázatos akasztófára, a ki meg van ígérve. Kedves Szülõm, vedd kedvessen ezen talán utolsó levelem, mert egyebet nem mondhatok, és a mint mondom, utolsó szükségemben a felül írt mód szerént segíttsen, máskép rövid napok múlva, minek elõtte Isten életem végét elhozná, a világról le kell mondani, de még azzal sem gondolok mivel a szabadság és Haza szabadítás dolgában halok meg, tsak rólam mint igaz Haza védõrõl, jó gondolatta legyenek. A Halál mind egy az Olimpus hegyén is. Kedves Szülõm! Többet nem írhatok, mert kezeim reszketnek, szemeim a Halál pókhálójai béhúzták, hanem kívánok minden Testvér, Attyafiaknak és minden jó ismerõsöknek ezer jókat és kérem, felõlem balul ne ítéljenek,hanem gondollyák, hogy a hazáért atta hûséges lelkét! Ezzel maradok kedves Szülõmnek alázatos fia, és Magyar Hazánknak jó akarója. Szetsey István strázsamester.”
Szetsey István sorsából is kitûnik a szabadságharc honvédeinek igazi hõsiessége és hazaszeretete. Levele Jászalsószentgyörgyön megríkatott nemcsak egy édesanyát, hanem könnyekre fakasztotta a község asszony– és leánynépét is. Tarnay (Taczman) Mihály fõjegyzõ külön lovassal küldette a levelet Pestre, azzal a megjegyzéssel a levél címzése mellett, hogy ha „Szentkirályi Móric jászkun fõkapitány nem találtatnék kéretik Kossuth Lajos Úr, hogy e levelet felbontani, s a bennfoglaltak iránt intézkedni méltóztassék.”
A magyar kormány ilyen irányú kérelmei azonban Bécsben nem kerültek meghallgatásra. Így az ottani hírekre hiába várva, elunva a tétlenséget Szetsey csapatával december 2-án megszökött. Porosz földrõl Morvaország felé próbálkoztak a Kárpátokhoz eljutni, ami a császári katonasággal és cseh nemzetõrséggel megrakott vidéken lehetetlen vállalkozás volt. Az osztrákok elfogták és a theresienstadti várbörtönbe csukták õket, Szetseyt 4 évi sáncmunkával súlyosbított várfogságra ítélték.
A film és a magyar szabadságharc 160. évfordulója is inspirált arra, hogy utána járjak vajon Szetsey István túlélte-e várfogságot? Ki volt édesanyja Jászalsószentgyörgyön? Kérdéseimre többirányú levéltári kutatás után – melyben nagy segítségemre volt Halmai Tibor jászalsószentgyörgyi gyökerekkel rendelkezõ, Budapesten élõ családfakutató – megnyugtató választ kaptam. Szetsey István túlélte a fogságot és Jászalsószentgyörgyön telepedett le. Családi élete, katonáskodása érdekes lehet az utókor számára.
Ki is volt hát Szetsey István? Törökszentmiklóson született 1815. január 13-án. Apja Szetsey István plebeus (népbõl származó), anyja Csonka Rozália. Törökszentmiklóson 1800. október 24-én kötöttek házasságot. Azt, hogy õk eredetileg Jászalsószentgyörgyrõl származtak-e, nem tudni. A község redemptusainak 1745-ös névsorában szerepel ugyan Szecsei és Csonka nevû földmegváltó gazda, de ez nem bizonyíték a szentgyörgyi õsökre. (Szecsei (Szetsey) nevû leszármazott nem él Szentgyörgyön, a Csonka nevû családi név viszont ma is ismert.) A Szetsey családban 10 gyerek született Törökszentmiklóson. István a hatodik gyermek. Az elõzõleg született három István névre keresztelt testvérei korán meghaltak. Édesapját is hamar elveszítette, aki 50 évesen 1831. július 30-án halt meg.
1835-ben 20 éves korában került sor katonai sorozására. Ebben az idõszakban 14 év volt a szolgálati idõ. 1848-ban strázsamester lett a Nádor huszárezredben az alezredesi osztály 2. százada élén. Az ezred katonái jobbára a Jászkunságból valók voltak. Prága környékén állomásoztak, innen próbáltak 1848 õszétõl 1849 nyaráig hazaszökni. Fegyveres harcok és súlyos veszteségek után törtek át Magyarországra. Mintegy 250 huszár ért csak haza, de ennyire tehetõ azoknak a száma is, akiket elfogtak, kivégeztek. Szetseyék sorsa várfogság lett, majd olaszországi csapatokhoz német gyalogezredbe osztották be õket.
Itthon az özvegyen maradt Csonka Rozália Jászalsószentgyörgyre költözött a családdal. János és Terézia nevû gyermekei 1838-ban itt kötöttek házasságot. János a szentgyörgyi Baranyi Apollóval, Terézia pedig Halmai Menyhért helyi redemptus felesége lett. Az édesanya Jászalsószentgyörgyön hunyt el 1858. október 3-án 74 éves korában. Valószínûleg még találkozhatott István fiával, aki a fogság után szintén a községben telepedett le Õ is itt kötött házasságot 51 évesen 1866. november 7-én a törökszentmiklósi Koródi Reginával. Négy gyermekük született: Mária, István, Anna és József. Közülük az utóbbi kettõ érte meg a felnõtt kort. Szetsey István birtokos 1873. augusztus 9-én 58 éves korában Jászalsószentgyörgyön kolerában halt meg. (Ez év nyarán nagy kolerajárvány volt a községben napi 8–22 áldozatot követelve.) Szetsey István sírköve ma már a temetõben nem található meg, sírhelyét rég eltörölte az idõ.
Emlékének tiszteleg ez az írás.
Lukácsi László (helytörténeti kutató)
Ez a cikk megjelent a Redemptio 2009.2.számában
admin
- 2012.01.18 17:46:03
0 hozzászólás ~
1134 megnyitás 
|
 |
 |
 |
 |
|
|
|
|
Hozzászólások
Még nem küldtek hozzászólást
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
|
|
|
|
